Balázzsal rendkívül lelkes, ámde tökéletesen felelőtlen túracsapat vagyunk. ha loopwalk, moderate és 4-5 óra, nekiindulunk. nem nézünk időjárási oldalakat, nincs iránytűnk, az esetek többségében a térkép egy egyvonalas A4-es lap, amin fel van tüntetve, hogy 'starting point'. (bár újabban legalább víz meg 2 alma van nálunk.) aztán általában szokott valami kis viszontagság kerekedni, amit hősiesen legyőzünk és a kocsi mellett megfogadjuk, hogy legközelebb most már tényleg csak térképpel.

hasonló készültséggel értünk a Sauce Creek Walking Trail kezdőpontjához: be volt borulva, dehát ez Írország, megszoktuk, a hegy felhőben, ezen sem aggódtunk túl sokat, sőt félútnál beértünk a felhőbe és egy darabig ezt nagyon különlegesnek gondoltam, aztán már csak 24 cm volt a látótávolság, a következő jelzőkarót csak esetlegesen találtuk meg, elhagytuk a térképünket, újabb és újabb birkahordákba botlottunk (amik közelről egyáltalán nem tűnnek ártatlan bárányoknak), a gerincen megbeszéltük, hogy balunkon az óceán bizonyára állat jól néz ki és majd megnézzük a gúgölben, hogy milyen szép helyen voltunk, aztán eltévedtünk. az utolsó karó beirányított a lápba (a lápban épeszű ember nem sétafikál, amúgy), ahol egy ideig még próbáltuk meglelni a következő jelzést, aztán beismertük az eltévedés tényét, gyenge próbálkozást hajtottunk végre a GPS-es helymeghatározásra (ami letöltött túratérkép hiányában tényleg gyenge próbálkozás volt), aztán elindultunk toronyiránt, a toronyról egy óra lejtmenet után kiderült, hogy rohadt messze van, a lentről kellemes kis hegyoldalnak tűnő hegyoldalon végig állt a víz, úgyhogy annak, hogy a fű az igaziból szikla, még örülni is tudtunk. amikor végre leértünk, végig elkerített birtokokat találtunk és egy pont 162 cm magas dzsungelt is, amin akkor már idegből hatoltam át. egy darabig reméltük, hogy valahol csak vége lesz a k kerítésnek, de aztán a birtokháborítás mellett döntöttünk. találtunk egy botot az esetlegesen (mindig) támadó kutyák ellen és kijutottunk az útra. megveregettük egymás vállát, a botot elhajítottuk és 25 méter múlva döbbenten álltunk egy felénk rohanó és nem túl barátságosan acsarkodó fekete döggel szemben. tőlem már csak annyira futotta, hogy hisztérikusan kétségbeesetten kérdezgettem Balázst, hogy most mi? meghalunk? kész? ennyi volt? - amire nem kaptam választ, úgyhogy magamat is meglepve ráordítottam a kutyára, amivel kicsit megzavartam az őrjöngését, és vissza tudtunk oldalogni a botunkért, amit a maradék 3 km.en hurcoltam magammal, biztos, ami biztos.

...2 nappal később...

teljesen váratlanul találtam egy jól fejlett kullancsot a köldökömben. rögtön sikerült kiderítenem, hogy a Lyme-kórral fertőzött kullancsok Kerryben várnak legnagyobb számban a szerencsétlen eltévedt Écikre, továbbá a későbbi laborvizsgálathoz őrizzük meg az állatot, majd két oktatóvideó a kullancseltávolításról és már meg is mentettem az életemet. és amíg ennek örültem, a vérkullancs leugrott a mélybe a csipeszről, úgyhogy a frissen megmentett életem mindent kiporszívózott, hogy így mérjen végső csapást a vérkullancsra.

banános müzliszelet

hozzávalók

• 2 dkg napraforgó-len-tök-szezámmag vegyesen
• 20 dkg zab- és rozspehely vegyesen
• 2 értett banán
• 10 dkg mazsola és áfonya vegyesen
• 7 dkg datolya
• 5.5 dkg füge
• 5 dkg kókuszzsír (szűz volt, enyhe kókuszízzel)
• 1 ek méz

know-how

1. a magvakat és a zab/rozspelyhet összekevertem.
2. a kókuszzsírt és a mézet összemelegítettem, majd ráöntöttem a magokra és összekevertem alaposan.
3. a datolyát és a fügét apróra vágtam, a banánokat egy villával összetörtem. ezeket és a mazsolát/áfonyát hozzákevertem a zabpehely-mag keverékhez.
4. belesimítottam egy alacsony falú tepsibe (semmiképp ne legyen nagyon vékony a "tészta") és 20-25 percig sütöttem. félidőben előírás szerint leterítettem egy darab fóliával, hogy ne égjenek meg kilógó mazsolák.
5. melegen felszeltem, aztán hagytam kihűlni a szeleteket.
6. a képeken remekül látszik, hogy kissé túlsült - mondhatnám, hogy direkt, de nem: mellette kell maradni, mert pillanatok alatt megég.

forrás

nem reprezentatív felmérésem azt mutatta, hogy a világ szerencsésebb felén müzliszelet baker's twine nélkül egyszerűen n-e-m készülhet, ami miatt ez a páros már annyira unalmas, hogy inkább washi tape-et használtam, egyrészt, mert van egy pár ( 🙂 ), másrészt pucéron csak nem fényképezhettem le ezeket a szerencsétlen szeleteket.