van egy fontos szakácskönyvem.   amikor nagyon nem tudtam, hogy mire lesz jó a szép zöld cucc a cuyp marketről, a Chili&Vanilián volt rá recipe. mindig. 2006-ban. egy k távoli galaxisban. ma este a fontos szakácskönyvbe írt nekem Mautner Zsófi kedveset.  a nő is kedves. természetes. közvetlen. Viki szívét is megenyhítő. és jól ad elő, a semmiről 45 percben. (az előadás apropója egy barokk csendélet és az ihletésére készült installáció volt, aminek egy-egy részlete lett kiemelve - articsóka, fokhagyma, salotta, kasszia, tonkabab - mán végre! annyi sok hájp után benne volt a kezemben 12 mp.re, szegfűszeg - ilyesmik. a kép festőjének kilétére 45 perc alatt nem derült fény - csak az, h flamand volt, mert ráfestette a képre a komlót is, ami luxuscikk a kézzel szedése okán a mai napig -, de nem művészettörténet-órára neveztünk be, ugye.)

szóval: múzeumban voltunk.
egyrészt mert érdekesnek hangzott a program.
másrészt mert volt egy játék mindenki Csilijénél.
harmadrészt Viki benevezett El Hassan Róza világító körtéjével.
negyedrészt ő volt az 5ből az egyik, aki nyert 2 jegyet.
így Viki és Éci ma este múzéjba ment.
ahol is rossz arcok voltak, prüntyi volt a zene, mindenki a kóstolójegyre mért nagyonpiros rozét itta nagyon intellektuálisan, nagyon gusztustalanul tülekedett a ChocoMe csokifalatokért és az ingyenlekvárért, és ingyen Magyar Konyhákkal a hóna alatt nyomdázott zöldségekkel.
múzeumpedagógia felnőtteknek. 2800ért a Szépművészetiben.
nekem kicsit túl könnyen emészthető.