egyszer majd főzök is megint valamit, de mivel megjött a nyár, és ki lehet ülni, Perével kiültünk. bár először álltunk és csodáltuk az ultragáz közönséget (ez csak az én véleményem), bólogattunk kicsit, és dünnyögtük nagy egységbe forrva, hogy Bori hajoljon bele a hajunkba. de nagyobb őrjöngésre nem vetemedtem - a sörömet mégse tehettem le. ugye.

aztán megvártuk, hogy kellően üres legyen a táncparkett, így kellően nagy tér álljon rendelkezésünkre, hogy már egyáltalán nem emlékszem milyen számokra fergeteges táncot imitáljunk.

aztán hazamentünk.

de előtte meghagytunk 2 perecet, hogy le tudjam fényképezni a hangulatot. 😀