ma skanzenlátogató napot tartottunk Anyával.

volt bennem némi aggodalom, hogy Anya hogy fogja bírni a trappolást a 30 fokban.

...4 órával később...

-Anya, nem megyünk még? (...) Jó, menjünk még be oda is (megnézni a 38. tarkedlisütőt és feltornyozott ágyat) (...) Anya, nekem már kicsit fáj a lábam. (...) Oké, nézzük meg, hogy nemezelnek. (...) Anya, menjünk már, kivagyok, mint a fos.

egyébiránt a Skanzen nagyon jó hely, ahol szinte csak nagyon kedves nénik és bácsik dolgoznak, akik szeretnek érdekes dolgokat mesélni a tárgyakról. a Skanzen iskolapéldája a múzeumpedagógia megvalósulásának (nyilván: ott az országos képzési központ - de ők azok, akik nem azért tanítják, mert nem tudják). szeretjük a Skanzent.

és kaptunk egy prósza*-receptet is a Skanzentől. (több tájegységben is voltak ilyen-olyan ételbemutatók.)

prószát már évek óta sütök, amikor tesvírem mindenképpen sületlen édességet kíván: amikor még Rudolf Bea boldog független leányanya volt és befogadott engem, boldogtalan, de még függőt, csinált néha prószát, ami azért csak nyomokban emlékeztet az eredeti receptre. írom ezt felvérteződve az ultimate prósza receptúrával.

*a prósza somogyi szegényparaszti-étel, eredetileg aludttejből

prósza

hozzávalók

• 2 doboz kefír (450 g)
• 2 kefíresdoboz kukoricaliszt
• 2 egész tojás
• csipet só
• 4 ek cukor (ennyitől egyáltalán nem lett édes, ha nem áll szándékomban legközelebb fél üveg lekvárt is rákenni, sokkal többet teszek bele)
• 1 kk szódabikarbóna
• fahéj
• ZSÍR
• 1 kis doboz tejföl

know-how

1. a zsír és a tejföl kivételével minden komponenst egyneművé kevertem, sűrűn folyós (terminus technikus RB-tól) masszát kapva.
2. beleöntöttem a jól kizsírozott, hőálló kerámiaedénkémbe, a tetejére pár kanál olvaszott zsír került és a tejföl, pöttyökben.
3. légkeverés, 175 fok, 40 perc.

tészták a Skanzenben