csak a szél
ma nincs történet.
köd, az van.
meg tegnap csak a szél volt. igazi filmfesztiválon, film előtti felvezetővel, a film végén tapsoló közönséggel. meg a boldog tudattal, hogy akkor én most tényleg mindent érteni fogok. (az már csak utóbb derült ki, hogy akár szöveg nélkül, csak a képek is simán megállták volna helyüket. és ugyanakkorát ütöttek volna magukban is. ezt Giacomo állapította meg, akinek csak az angol fordítás volt, ami viszont szerintem nem tudta visszaadni a magyar szöveg karakter-bővítését. a főszereplő lányka tiszta Saci volt, lehet, hogy emiatt ébredtem fel az éjszaka közepén és próbáltam megfogalmazni a miértet. nehéz film volt. (bár a wombot egyáltalán nem volt képes túlszárnyalni.)
és akkor most itt a helye egy pont ilyen időjárási viszonyokra optimalizált szuperfahéjas, szupercukros, szuperromantikus, szuperkarácsonyváró hajtogatott szuperkalácsnak, mindenkinek, aki elhiszi, hogy a világ jó illatú, rózsaszín, szirupos és csodaszép.
meg nekem, aki örül annak, hogy már régen elfogyott a kalács, mert a tegnap este után leginkább kenyeret és vizet utalnék ki magamnak, arra a rövid időre, amíg meg nem öl a bűntudat, hogy én a világ felső 1%-hoz tartozom, merő véletlenségből.
fahéjas hajtogatott kalács
hozzávalók
- a tésztához
- 34 dkg liszt (fehér-teljes kiőrlésű vegyesen)
- az eredeti szerint, de! ennyi liszttel kezelhetetlenül lágy volt a tészta, úgyhogy addig adagoltam még lisztet hozzá, amíg normális kelttészt kinézetű nem lett (fényes, edény falától elváló)
- 5.5 dkg cukor
- 1 zacskó dr.oetker expressz élesztő
- 4 ek vaj
- 80 ml tej
- 62 ml víz
- (hehe - azért az idétlen mennyiségek, mert voltam szíves és a cupokat átszámoltam, mivel idösanyám rosszallását fejezte ki az ismeretlen mértékrendszer miatt)
- 2 tojás
- 1 tk vaníliakivonat
- a töltelékhez
- 4 ek vaj
- 15 dkg cukor
- (drasztikus cukorcsökkentés! mégiscsak ámerikai receptről van szó - még így is vadul édes lett)
- 2 tk őrölt fahéj
- 0.5 tk őrölt szerecsendió
know-how
- a tésztához a liszteket összekevertem az élesztőporral és a cukorral.
- a tejet, vizet, vajat összemelegítettem (nem forraltam fel!), majd kicsit hűlni hagytam.
- a lisztes keverékhez hozzáadtam a (már nem túl forró) folyadékot, a vaníliát és a tojásokat.
- a dagasztókarral a rugalmas, fényes, edény falától elváló textúráig kevertem a tésztát, aztán hagytam duplájára kelni.
- amíg kelt a cukrot összekevertem a fahéjjal és a szerecsendióval, és a vajat barnulásig hevítettem. (ez a két folyamat nyilvánvalóan rövidebb ideig tartott a kelés procedúrájánál, úgyhogy volt még időm elgondolkozni, hogy mi a jó az éjszakai kelttészta-készítésben. végül úgy döntöttem, hogy a bort teszem meg fő jóság-faktornak, amit egész este oly igen nagy lelkesedéssel öntöttem a szervezetembe.)
- tészta megkelt, vaj bebarnult, cukor-fahéj összekeverődött.
- a tésztát lisztezett felületen kinyújtottam (a vastagságnál a fázisfotókat vettem alapul), megkentem a vajjal és megszórtam az összes fahéjas cukorral. (úgy tűnt, hogy sok lesz az már, de azért szórtam. szerintem legközelebb még kevesebb cukrot teszek bele.)
- 8 cm szélességű csíkokra metéltem, a csíkokat szépen egymásra raktam és a tornyot felszeleteltem téglalapokra. az így kialakult oszlopokat szorosan egymás mellé beraktam egy 14x24-es (direkt lemértem) kivajazott, kilisztezett kenyérsütő-formába és megsütöttem. (170 fok, légkeverés, 30 perc) aztán még hűlni hagytam (de vacsora után amúgy se volt már semmi édesre kapacitásom).
