fenntartható
a megboldogult régi életemben én voltam a fő zöld a munkahelyemen - áldásos tevékenységem eredményeképp az egész ház tele volt inestes papírgyűjtőkkel, elektromoshulladék-gyűjtőkkel, meg kartondobozokkal a minden egyéb szelektívnek - az utolsó időkben kvázi kukásemberként működtem (ha kitaláltad, ürítsed remek hozzáállás vonalon), de a kölykök már maguktól tették vissza a nejlont a zöldségespult mellé, és elmantrázták, hogy nem bomlik le. készségszinten tudták, hogy mi az a HuMuSz, meg hogy hol van az Energiaklub és a legközelebbi biciklisbolt déli defekt esetére.
erre beköltözök egy olyan országba, ahol a zacskót is két másikba csomagolják, csak a krumpli a helyi nagyjából, és nem kell vízdíjat fizetni (ráadásul nincs keverőcsapjuk).
de most beérett az eper. komolyan. van illata, színe, íze - tiszta eper. persze műanyag dobozban van, de legalább helyi. (ezzel egy időben megérkezett az őszi eső is - ha lenne szőlő a szigeten, tuti most lenne a szüret is.)
bazsalikomos-kecskesajtos minitorta eperrel
hozzávalók
- 15 dkg lágy kecskesajt (az íze is az)
- 4 nagy ek joghurt (görög)
- 8-10 levél bazsalikom
- 3 ek méz/juharszirup/cukor (mennyiség ízlés szerint)
- 37.5 dkg kész (!!!) omlós tészta (reményeim szerint közelít a gödör alja...)
- 30 dkg eper
know-how
- a ready-to-make (nemcsináloktöbbetilyet#nemcsináloktöbbetilyet#delegalábbisnemteszemközzé) tésztát kihengerítettem (amennyiben van ilyen szó), azt a mini piteformát, amiben sütni szándékoztam, ráraktam méret gyanánt és 1-1.5 cm ráhagyással késsel körbevágtam (ismételve addig, amíg a tészta tartott).
- beleraktam a piteformákba a tésztakarikákat, a szélüket csinosan meghajtogatva - mindegyikbe tettem egy kis marék szárazbabot (hogy lesúlyozza a tészát) és 10 perc alatt elősütöttem. aztán a babot kiszedtem és készre sütöttem a tésztát. (kipróbáltam bab nélkül is: a tészta tök csúnyán felpúposodott - nem lehet megspórolni az elősütési időt.)
- amíg sült, a kecskesajtot és a joghurtot összekevertem a juharsziruppal, hozzáadtam az összevágott bazsalikomot - kellemes krémállaga lett, nem túl híg, nem túl kemény.
- a megsült tésztakosarakat hagytam kihűlni, csak aztán tettem bele a krémet (azt hiszem, 6 kosár lett, ennyibe pont elég ez a krémmennyiség), a tetejére ment az eper. a cukorszórás el nem rontotta, de igazából csak a kép kedvéért lett (amúgy is fruktóz, ami rögvest elolvadt, amint epret ért, úgyhogy remek sztájlingötletnek bizonyult).
- íz: remekpompásszuperjó - pedig nem is szeretem a kecskesajtot.
- és még: másnap az íze annyira durván mégsokkaljobb volt, hogy azt igazából nem tudom leírni. meg amúgy is van más dolgom most, mint itt hülyeségeket fogalmazgatni.
