a glamping nem mondott nekem semmit hétfőig, de hál' istennek csakis olyan barátokkal rendelkezem (direkt), akik még az ilyen dolgokat is tudják. és meg is mutatják nekem.

így történt, hogy ma reggel Pere ideállított Kesével meg egy olyan k nagy bmw.vel, amiben én még életemben nem ültem, és elutaztattak Noszvajra. Kesével út közben csak kétszer keveredtem rövidebb elméleti vitába, de tekintve a sebességünket ez ki is tartott 150 km.en át. a művészfilm-finanszírozással annyira feldúltam szegény gyereket, hogy úgy 100 km/h-val lépte túl az útviszonyoknak megfelelő sebességet, de ez volt a kisebbik baj, a nagyobbik meg az, hogy az út elfogyott és még Pere hangja is magasabb lett kicsit, ahogy felhívta a kanyarodó útra Kese figyelmét. itt gondoltam először, hogy akkor tán most befogom.

másodjára meg akkor, amikor Kese kifejtette az asztalnál, ami tele volt csudálatos fotótémával, hogy mennyire idegesítő már az a sok hülye, aki szerzett egy digi gépet és ész nélkül kattogtat, mint pl. én (ezt nem tette hozzá, de nagyjából az arcán volt). itt megint a hallgatás mellett döntöttem (mert valahogy haza kellett jönnöm) és elmentem egy újabb fröccsért Bolykihoz.

a glamping egyébként némileg leegyszerűsítve árnyékban üldögélés, fröccsivás, evés, fröccsivás, evés, fröccsivás és így tovább. a Nomádnak van egy kedves medencéje is, viszont Pere, a mindentudó barát nem említett fürdőruhát, úgyhogy maradt az árnyékban ruhában verzió. - igazi vasárnap délutáni chill-program volt (tekintsünk el attól a ténytől, hogy ez most pont hétfőre esett), kellemes mennyiségű sokadalommal, jó kajákkal, még annál is jobb borokkal meg az Asztalka 40 fokra optimalizált kis sütikéjivel. plusz Pere széles ismeretségi körével, akik közül legalább egy idegbeteg lesz a Mundruczó név említésétől, de amúgy nagyon jó arcok.

pár tökéletesen semmitmondó kép itt, amikből nem fog kiderülni a helyszínről és a hangulatról semmi, cserébe van egy csomó kaja és bor a képeken, plusz egy rebel kóla.

ananászos tejfölös pie

hozzávalók

• a sziruphoz
• 1 kisebb ananász (pucolva, a közepét kivágva nettó 58 dkg lett) apróra darabolva
• 12 dkg cukor
• 60 ml citromlé
• 60 ml fehérrum (elhagyható)
• a tortához
• 20 dkg babapiskóta (Lidl)
• 25 dkg krémsajt (20 dkg sima krémsajt, 5 dkg mascarpone volt nálam)
• 10 dkg cukor
• 1 tk vaníliakivonat
• 70 dkg görög joghurt (majdnem 2 teljes doboz)
• 1 zacskó dr.oetker expressz zselatin - az eredeti receptben 2 tk porzselatin szerepel
• 25 dkg tejföl
• 2 dl tejszín

know-how

1. a sziruphoz az apróra vagdosott ananászt a citromlével és a cukorral egy lábasban felforraltam, aztán kisebb fokozaton addig főztem, amíg az ananász megpuhult, az alatta levő lé pedig kissé besűrűsödött.
2. a levet leöntöttem, hozzáadtam a 60 ml rumot, aztán az egész mennyiséget megfeleztem.
3. az ananászt krumplinyomóval összetörtem (a botmixer hatékonyabb lett volna, de az a másik konyhában van) és félretettem hűlni.
4. az egyik féladagnyi rumos szirupba mártogattam a babapiskótákat és kiraktam velük egy 30 cm átmérőjű piteformát.
5. a krémsajtot (és a mascarponét) kikevertem a cukorral és a vaníliával, hozzáadtam az ananászpürét, a joghurtot és folyamatosan keverve beleszórtam az egészbe a zselatinport - a zacskón az volt, hogy a "kívánt állag eléréséig" - kavartam egy darabig, nagyon nem lett kemény, de ettől függetlenül abbahagytam és ráöntöttem az egészet a babapiskótára.
6. betettem egész éjszakára a hűtőbe és elmentem aludni.
7. másnap a tejfölt és a tejszínt félkemény habbá vertem, rásimítottam az éjjel tökéltes állagúra szilárdult tortára.
8. a tetejére rácsurgattam a másik fél adag ananászszirupot, amit előtte felére beforraltam.
9. és most itt ülök egy 8 személyes tortával, ami amúgy elég jó lett, és nem tudom, ki fogja megenni.

forrás: Donna Hay, issue 73.