ma az első mondat, amit elolvastam (a fészbukkon, hol máshol olvas ilyen baromságokat az ember): "Különleges nap az idei év első teremtő napja, hiszen egybeesik a telihold jelenségével. A tibetiek szerint ezen a napon minden, amit teszel, gondolsz, érzel vagy mondasz, az 10 milliószorosan száll vissza rád." és most teljesen mindegy, hogy az ezotéria pont olyan messze áll tőlem, mint a telihold maga, de nyilván rögtön elkezdtem szorongani az előttem álló naptól. és addig szorongtam itt magányosan, hogy 20 perc késéssel indultam az első munkamítingre.

a kerékpárutat ugyan itt-ott keresztezik autókihajtók, amiken időnként kijönnek autók is, de nem merült fel bennem egy pillanatig sem, hogy alárendelt helyzetből valaki kilő a Tatai útra. ma reggel találkoztam egy ilyen elvetemülttel. mit találkoztam! gyakorlatilag az utazósebességgel vágódott a biciklim a kocsi oldalába, én meg teljes testtel a kormányrúdhoz. kiszedtem magamból a kormányt, megtekintettem a gyönyörű új gumimat a kerékpáron és megnyugodtam, hogy nem lett semmi baja, kicsit forgattam a szemem (nem annyira jött belőlem hang ki ott), aztán békésen elkarikáztam a célhoz, ahol megpróbáltam elmagyarázni a karbantartónak, hogy attól, hogy ő nem használja a létrát, mert tudja, hogy az selejt, más még megteheti, ha ez nincs feltüntetve a létrán. még most sem vagyok biztos benne, hogy megértette a lényeget.

mindezek után úgy gondoltam, megjutalmazom magam egy sportmelltartóval: megvettem, örültem, hazajöttem, felpróbáltam. kicsi lett. de végül is a szándék a fontos.

tehát összefoglalom a mai napot, ami visszaszáll, nem is akarom tudni, hányszor: késik - közben elütik - végül vesz egy melltartót, hogy jobban érezze magát, amiről kiderül, hogy nem jó rá.

ha az is visszaszáll, amit ezalatt éreztem és dünnyögtem, k szar évnek nézek elébe.

de legalább jó leveseket fogok főzni. mert ez a leves lett a nap lezárása, ami jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy ne vágjam fel az ereimet hosszában.

finn tejszínes halleves

hozzávalók

• 1 fej hagyma, kockázva
• 35 dkg édesburgonya, kockázva
• 25 dkg busa (szelet)
• 2 dl tejszín
• 1 nagy csokor kapor
• 7-8 dl víz (alaplé)

know-how

1. a felaprított hagymát kevés olajon megdinszteltem.
2. rászórtam a krumplikockákat, kicsit átforgattam őket és felöntöttem vízzel (tettem bele egy leveskockát is, bár a múltkor Pere rámszólt, hogy hagyjam már el végre. nem megy, bocs.). lefedtem.
3. 10 percig főztem, majd hozzáöntöttem a tejszínt és beletettem a halszeleteket.
4. még kb. 5 percig főtt kislángon.
5. a végén belszórtam az apróra vágott kaprot.

forrás - a leves eredeti neve lohikeitto, ami póréhagymával és lazaccal készül.

a tál a vintage bazaarból van, és nem, nem én csináltam - én vagyok az, akinek meg se fordul a fejében DIY workshopokra járni fotókelléket gyártani.