*a címadás a vezérlő tábornok legutóbbi nagyívű beszéde ELŐTT egy héttel történt, így arra a textusra semmi szín alatt nem utal. a beszédet direkt nem linkelem. mert nem.

miután megnéztük a Backcountry-t (ami egy kellemes kis erdei pikniknek indul, de aztán hirtelen előterem egy medve, és pont az következik, amire egy ilyen filmben mindenki számít, premierplánban ráadásul), Balázs egy istennek se tudta velem elhitetni, hogy az ír vadonban minimális kockázata van egy medvetámadásnak.

szerintem viszont, ismerve magunkat, igen jelentős az esélye annak, hogy mi leszünk az egyetlen emberpár, akiket szétmarcingol egy cirkuszból elszökött kóbor medve, úgyhogy szombaton a biztonságos piacot választottuk(tam) és vettünk 4 db gyönyörűszép rákocskát. (jó, nem pont ezért - sokkal inkább azért, mert a weather bomb hét közepétől konstans állította, hogy egész hétvégén mocsokszar idő lesz, szakadó esőben meg annyira nem jó móka a túra, így lett piac-program. az ír "nyár" egyetlen 25 fokos, végig szikrázó napsütéses napján. a weather bombot azóta töröltem a telefonomról.)

provence-i halleves

hozzávalók

• 4 kisebb szem krumpli
• 1 óriási fej vöröshagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 1/4 tk chilipehely
• 1 csipet sáfrány
• 1 narancs héja
• 1 nagyobb édeskömény, vékonyra szelve
• 6 szem paradicsom (én konzervet használtam)
• 8 dl alaplé
• 30-40 dkg halszelet (én most tengeri sügért használtam)
• 4 langusztin (itt Dublin bay prawn)
• só, bors, rozmaring

know-how

1. a krumplit meghámoztam és egyforma kockákra vágtam, a hagymát felkockáztam.
2. a hagymát és a krumplit együtt dinszteltem, kevés olajon, legalább 10 percig, majd hozzáadtam a felszelt fokhagymát és a csilipelyhet. még 1 perc.
3. felöntöttem az alaplével.
4. beleszórtam a felszelt édesköményt, a sáfrányt, a narancshéjat, a rozmaringot - sóztam, borsoztam.
5. felforraltam, majd visszavettem a hőt és beltettem a paradicsomokat is (mivel dobozosat használtam, az enyémnek erősen paradicsomleves jellege lett) még vagy 10 perc fővés erejéig.
6. közben sós vízben, némi petrezselyemszárral a halszeleteket blansíroztam.
7. a rákokat csak sima sós vízben főztem meg, páncélban.
8. a kész leveshez csak a legvégén adtam a halszeleteket, a rákot pedig mindenki csak a tányérján kapta meg.
9. kevés majonéz nagyon kerekké tette az ízt - inkább főzelék, mint leves, de elég jó lett.

forrás: Diana Henry - Food from plenty, p86.

rákot már készítettem korábban, de az shrimp volt, ez meg Dublin bay prawn (vagy langusztin, vagy scampi - kinek mi). ami egy kimondottan elegáns állat, gyönyörű narancsos színű, amit a főzéskor sem veszít el (már ha páncélban főzzük), a testével majdnem megegyező hosszúságú az ollója, nagy a feje és relatíve kicsi az a farokrész, ami tkp ehető a rákból (ehhez képest viszont meglehetősen drága: az English Marketen 18 euró körül van kilója). Gaba nagyon szépen leírta és fényképekkel végigkövette, hogy kell megpucolni a rákot, úgyhogy én most csak az ismétlem meg, hogy a DBP-t nem muszáj megpucolni: a nyers, páncélos rákot forró sós vízbe feltesszük főzni: 7-8 perc alatt kész (amikor a nyersen áttetsző hús fehérré válik - ezt a hasán lehet ellenőrizni). a rák halála a túlfőzés, erre tessenek figyelni! az így megfőzött rákot egyébként innentől pont úgy kell megpucolni, ahogy Gaba írja: fej letép, a páncél oldalról kicsit megroppant és máris ki lehet szedni a húst belőle. fejenként 4-gyel szokás számolni, citrommal, vajjal, némi majonéz jellegű mártogatóval.

forrás + egy hasznos videó