van ez a Proust-dolog (akitől illett volna azért már elolvasnom a vonatkozó szakirodalmat, lehetőleg egészben, nemcsak a sütit lógatok a teába részről tudni, ha már eltöltöttem 6 évet a felsőoktatásban magyarszakokon) meg egy madeleine-tepsi (mert néha ellenállhatatlan bennem a vágy, hogy megvegyek olyan feltétlenül szükséges holmikat, mint egy madeleine-tepsi). ez a kettő elvezetett a David Lebovitzhoz, sőt még ezt is elolvastam, 18 madeleine recepttel együtt, aztán sütöttem egy minősíthetetlen izét és kicsit elszomorodtam.
úgy fél évre.
aztán "abban a pillanatban, amikor ez a korty tea, a sütemény elázott morzsáival keverve, odaért az ínyemhez, megremegtem, mert úgy éreztem, hogy rendkívüli dolog történik bennem. Bűvös öröm áradt el rajtam, elszigetelt mindentől, és még csak az okát sem tudtam. Azonnal közömbössé tett az élet minden fordulata iránt, a sorscsapásokat hatástalanná, az életnek rövidségét egyszerű káprázattá változtatta, éppúgy, mint a szerelem, s mint hogyha csak megtöltött volna valami értékes eszenciával: jobban mondva, az eszencia nem bennem volt, én voltam az." (Proust: Az eltűnt idő nyomában) - - - vicceltem. csak sütit akartam. lehetőleg gyorsan.

és megsütöttem ezt alább, egy minden bonyolultságot nélkülöző BBC-s recept alapján. az idő pediglen visszazökkent.*

mandulás-vaníliás madeleine

hozzávalók

• 2 tojás
• 8 dkg cukor (a következőnél kevesebbet teszek bele)
• 7 dkg liszt (feleztem: sima fehér+zöld banán*)
• 3 dkg finomra darált mandula
• 3/4 tk sütőpor
• 1 tk vaníliakivonat
• 10 dkg vaj, feolvasztva
• 1 ek kakaóbab-töret

know-how

1. a tojásokat a cukorral kifehéredésig kevertem (robotgéppel).
2. a liszt-mandula-sütőpor keveréket már csak fakanállal forgattam bele.
3. végül ment hozzá a felolvasztott, kissé megbarnított, majd visszahűtött vaj.
4. a tésztát legalább fél órát állni hagytam.
5. a sütőformát (az enyém is ilyen fém, 8 euró volt, de Mo.on minden drágább mint a világ szerencsésebb részein - van szilikon is belőle, az szerintem ronda - és hát ez igen fontos szempont a sütőben álláshoz, vegyük észre) olajjal vékonyan kikentem, majd kb. 1.5 evőkanálnyi tésztákat adagoltam a mélyedésekbe (szigorúan nem tele! a sütőpor miatt hajlamos gusztustalanná dagadni) és 10-12 perc alatt világosbarnára sütöttem.

forrás

* a zölbanán-lisztet egy elborult pillanatomban vettem, valószínűleg aranyárban, aztán úgy másfél hónap után csak erőt vettem magamon és utánaolvastam, hogy mégis mi az atyaúristent lehet előállítani vele. és hát sikerült vm 2015-ös szupertrendiséget bevásárolnom, ami gluténmentes, van benne valami speckó keményítő, kálium, vas, magnézium ÉS még éhes sem leszek tőle - fan-tasz-ti-kus. (kelt tésztánál 10%ban vegyítettem a sima fehér liszttel - teljesen szépen megkelt. a madeleineket meg lásd a képeken - szerintem működött.)

* Balázs előolvasás közben: - azt a nemProustot (kiejtve is így - a szerk.) vedd ki, szerintem.
- de az nem Proust.
- ??
- Shakespeare.
- ??
- Hamlet. kizökkent az idő, ó kárhozat. tudod.
- (...)
- (édesistenem)