még a nyár közepén beugrottam valami teljesen másért a Palomába, de ha már ott voltam, megnéztem a földszinti táskaboltot is - és hirtelen felindulásból egy 5*5 centis LILA bőrdarab alapján megrendeltem egy táskát, amire hagytam 5E HUF-ot foglalót*.

pár hét múlva elszaladtam a táskáért - és nem nagyon tudtam leplezni a döbbenetemet a LILA táska láttán (nyilván lila volt, azt rendeltem - csak kicsit valahogy  lilább a kelleténél) - ezt a készítő is látta, úgyhogy felajánlotta, hogy hagyjam ott 2 hétre, hátha lesz, aki pont nagyon lila táskát akar (ha nem, akkor nyilván ki kell fizetnem) - itt még azt hittem, jó arc a nő.

2 hét múlva újra náluk, lélekben felkészülve egy lila táska megvásárlására, de a táska időközben elkelt, aminek módfelett örültem (naná!) - addig a pillanatig, amíg a készítő nem közölte, hogy az 5E-t vásároljam le. (csak táskát árulnak, nem ötezerért.) kicsit meghökkenve érdeklődtem, hogy rosszul értettem-e az eladás tényét. "nem, eladtuk. de az a vevő táskáért jött, ha nem a lilát, valami mást vett volna." - no, hát ezzel a sziklaszilárd érvrendszerrel felesleges lett volna vitába szállni, de már ott tudtam, hogy egyrészt egy 5*5-ös bőrdarab alapján never ever táskát rendelni, Fiserék pedig engem örökre elvesztettek (jó, ennyire nem voltam higgadt - a tanulsággyártásnál azért értelmesebben is el lehetett volna költeni ezt az ötezret. másik oldalról viszont ötezerért nyertek volna egy lojális vásárlót, aki mindenkinek elmondta volna, mennyire jó arcok voltak vele ott.).

nyugtatónak átnéztem a Libribe, ahol gyakorlatilag a belépésem pillanatában megkérdezte egy hölgy, van-e Libri-kártyám, mert ő most éppen megvette a fél boltot és rátolná a pontjait. erre a mögötte álló hölgy is beszállt, és ő is rámtestálta a pontjait - hiába próbáltam elmondani nekik, hogy a kártyaigénylés 2 perc és rögtön megkapják a sajátjukat. amikor elmentek, megérdeklődtem a pénztárostól, hogy mire is jó nekem ez a kártya tulajdonképp (ha már van) - "tulajdonképp? épp most írtunk jóvá rajta 3000 forintnyi pontot, amit a következő vásárlásnál beválthat." szóval kiegyenesedett a világ.

* a foglaló szó jelentésével tisztában vagyok, de a történet szempontjából nem a jogi értelmezés volt a lényeg.

a muffinnak semmi köze semmihez, a nyárhoz meg a szezongyümölcsökhöz pláne (Írországban sütöttem), csak valamiért muffint akartam fényképezni kapszliban (plusz volt pár rohadófélben levő banán készleten).

kókuszos-banános muffin

hozzávalók

• 19 dkg liszt (8 dkg tk, 4 dkg kókuszliszt, 7 dkg sima)
• 2 tk sütőpor (6 g)
• 20 g kókuszreszelék
• 20 g mák
• 5 dkg cukor
• 12.5 dkg kakaópor
• 1 tojás, felverve
• 1.5 dl natúr joghurt (a kókuszliszt miatt növeltem az eredeti mennyiséget duplájára)
• 60 ml olaj (vm semleges ízű)
• 20 dkg banán (2 db), összetörve
• 10 dkg étcsoki (legközelebb csak a felét tenném bele)

know-how

1. a liszteket összekevertem a sütőporral, a cukorral és a kakaóporral.
2. a banánokat villával összetörtem.
3. a tojást felvertem, hozzáadtam az olajat és a joghurtot - a végén belekevertem a banánpépet is.
4. a szárazakhoz egy fakanállal hozzákevertem a nedveseket (nem kell túlzásba esni, éppen csak egynemű legyen) - elég sűrű massza lett.
5. kiolajozott muffintepsibe kanalaztam (12 db lett, telenyomtam a lyukakat, mivel meglehetősen nehéz tészta, nem nőtt meg a kelleténél jobban) és 160 fokon 25 percig sütöttem.

forrás: Donna Hay, issue 81 (Jun/Jul - 2015)