egy reggel arra tértem magamhoz, hogy bokáig ér a víz a wc-mben.

pár nap alatt rájöttem, hogy elrepedt a tartály, és arra is, hogy tudok ezzel együtt élni. egy idő után - megunva, hogy mindenkinek külön el kell magyaráznom a wc-m lelkivilágát - kiplakátoltam néhány alapvetést a használathoz, ezzel tovább tolva a ködös jövőbe a wc-szerelést. de valahol mélyen azért éreztem én, hogy csak fel kellene ezt az állapotot számolni - úgyhogy a nyáron elcsattogtam egy szaniterboltba, ahol olyan kérdéseket kaptam, hogy hátsó kifolyású-e, vagy oldalsó (merthogy közben néhány telefon után kiderült, hogy ezt a modellt már évek óta nem gyártják, úgyhogy kezdjek a komplett wc-cserével barátkozni), amire én csak annyit tudtam válaszolni, hogy Alföldi, erre az eladó elém rakott egy katalógust 200 féle wc-vel, ami mind Alföldi volt, és ahol olyan árak voltak feltüntetve, hogy megköszöntem a felvilágosítást, és újabb fél évet éltem együtt a steam punk budimmal.

aztán 2 hete egy teljesen átlagos vasárnapon Zoli elhívott ebédelni és a halászlé végén mellékesen előrántott egy wc-tartályt, amit egy lomtalanításon talált és arra gondolt, hogy pont ez kell nekem.

aztán jött Balázs és összerakta.

én meg azóta örvendezek. leginkább az elmúlt egy évnek - ami nélkül soha nem tudom meg, mekkora örömet tud okozni egy normálisan működő wc.

nem nagyon tudtam eldönteni, hogy egy ilyen gondolatsor végén milyen recept jöjjön, de mivel sosincs semmi köze az írásnak meg a képnek egymáshoz, jön ez a keksz, mert épp ennek lettem kész a képeivel.

sajtos-chias keksz

hozzávalók

• 1 tojás
• 2 ek chiamag
• 11 dkg tk liszt
• 6 ek Montasio Fresco sajt, reszelve (vagy parmezán, vagy bm más kemény sajt)
• 0.5 tk só
• 1/4 tk frissen őrölt bors
• 1/4 tk füstölt őrölt pirospaprika (opcionális)

know-how

1. a tojást villával elkevertem, hozzáadtam a chiat és 2 ek meleg vizet - hagytam 10-15 percet, hogy a chia kicsit zselésedjen.
2. a lereszelt sajtot összekevertem a liszttel, sóval és a fűszerekkel, majd hozzáöntöttem a felvert tojást is és összegyúrtam. (nekem elsőre nem állt teljesen össze, úgyhogy tettem még hozzá egy kis dióolajat - egyszerre csak 1 evőkanállal.)
3. a kész tésztagolyót az eredeti recept szerint legalább fél órát kell hűteni, de erre szerintem nem sok szükség van (nincs benne vaj, ami pl. ezt indokolná) - különösen úgy nem, hogy a nyújtás előtt meg 10 percig szobahőmérsékleten tartja a tésztát.
4. a tésztát két sütőpapír közt szépen ki lehetett nyújtani 3 mm-esre (ha már cracker a cél), de a vastagabbra hagyva se lesz rossz, csak puhább.
5. akármilyen szaggatóval ki lehet szaggatni, akár sima késsel is felkockázni, aztán villával kicsit megszurkálni.
6. 160 fokon 10-12 perc alatt megsül - figyelni kell, könnyen megég.
7. sörkorcsolyának szántam, de elfogyott, mire felbontottuk a sört -> legközelebb dupla adagot csinálok.

forrás

a vágódeszka és a tálka Lantos Judit-kerámia, a puzzle-szaggató Aliexpressz, a kottát meg az Andrássyn gyűjtöttem be egy lomtalanításon.