Portugáliában az én, újabban erősen simplified english​em is sok volt az esetek nagy részében, úgyhogy a praktikus dolgokat, úgymint kávé/kaja/benzinkút én bonyolítottam, Balázsnak meghagytam az autóbérlést. (az autópályák mocsokdrágák, de tényleg azok (25 euró volt egy 300 km-es szakasz, egy útra), ráadásul elképesztően bonyolult a rendszer elsőre, van pár fizetőkapus rész, de a nagy részük elektromos kapuval van felszerelve, amit csak T+2 nap múlva lehet kifizetni bármilyen portugál postán - persze van valami kis szar, amit betesznek a kocsiba, és az automatikusan fizet, vagy nem tudom, mit csinál (ez volt a nem simplified english rész a kölcsönzőben), HA fizetünk az 50 eurós kocsibérlés mellé még 20 eurót. háhh - de mi nem hagyjuk magunkat csak úgy lerántani 20 euróval!, van internet, majd megnézzük, hol vannak azok a szaros kapuk - na, azóta fejből le tudom rajzolni Portugáliát az egész úthálózatával egyetemben; de hogy fizetőkapuk hol vannak, azt azóta se tudom. úgyhogy időnként (leginkább éjjel, mivel nap közben általában városi kultúrprogram volt) mindenféle kukoricaföldeken közelítettük meg a szállásainkat, mert a GPS szerint az a legrövidebb nemautópálya, vagy rosszabb esetben tettünk 3 és fél órás 16 km-es kitérőket Portugália alsón. (és hogy teljes legyen az autós élmény, az utolsó 65 km-en elfolyt valami víz az autóból (UPDATE: a kondenzvíz volt), aztán elkezdett egy piros lámpa is világítani a kijelzőn, itt már kezdtem ideges lenni, de hál' istennek ekkorra már Liszabonnál voltunk és annál sokkal több sáv volt, hogy egyszerre navigáljak és idegeskedjek, hogy vagy lerohad a kocsi alattunk és lekéssük a repülőt, vagy k sok pénzt fog leszedni rólunk a kölcsönző.

aztán nem lett semmi, de amilyen erősre sikerült az utolsó két óra dramaturgiája, igazából nem csodálkoztam, hogy Balázs ordítva anyázott 5 portugállal egy félsávos kétirányú utcában a kölcsönzőtől 500 méterre, ahol szemben álltak egymással az autók - úgyhogy még azelőtt kiszálltam és újra előszedtem a simplified englishemet egy ólrájtdzsentlmen, písz erejéig, mielőtt Balázst legyilkolta volna a szintén elég idegesnek tűnő szemben álló tömeg, én meg mehettem volna tovább egyedül.

a gnocchinak csak a tányér alatti műsorfüzetnyi köze van Portugáliához,  ami tök véletlenül került a kezembe, ezért írtam most le azt, ami egyébként tavaly novemberben esett meg velünk.

gnocchi gombával és édesköménnyel

hozzávalók

• 50 dkg (bolti) gnocchi
• 25 dkg gomba (vegyesen champignon és rókagomba)
• 20 dkg (egy kisebb gumó) édeskömény
• 10 dkg kockázott bacon (opcionális)
• 1 kis marék olajbogyó (zöldet használtam, de fekete jobb lett volna)
• 0.5 dl tejszín
• reszelt sajt (cheddar, menőbbeknek parmezán)

know-how

1. a gombákat megmostam, nem túl vékony szeletekre felcsíkoztam.
2. az édesköményből kivágtam a torzsát, a maradékot felcsíkoztam.
3. a kockázott bacont kisütöttem. a legvégén hozzáadtam a felszelt fokhagymát és csak addig kevergettem, amíg felszállt az illata.
4. amíg sült a bacon, a gnocchit a zacskón levő utasítás szerint megfőztem (1 perc), aztán átszedtem a baconre és kicsit átpirítottam a kisült zsíron.
5. az édesköményt kevés olajon elkezdtem megpirítani, pár perc után hozzáadtam a gombákat is. sóztam, borsoztam és hagytam párolódni őket 5-6 percig abban a lében, amit a gomba eresztett.
6. a végén hozzáöntöttem a tejszínt, összeforraltam, rászedtem a gnocchit, lazán összeforgattam.
7. a reszelt sajt és az édeskömény zöldje a tányérokon került rá.

forrás

egyébként megnéztük Portót (világörökség#1), Bragat, Guimarãest (világörökség#2), a Douró völgyet (világörökség#3) és Obidost (világörökség#4).

ezek közül Guimarães hótcuki, olyan "kis ékszerdobozka" város, Bragaban ott a Bom Jesus do Monte, ami őrületesen látványos + van még a városban ezen kívül 176 másik templom és rengeteg étterem 5 nyelvű fényképes étlappal (ha valaki nem tudja, ez mit jelent, az meg is érdemli, hogy ilyen helyen egyen), Portó meg nagy meglepetésünkre kicsit nagyobb, mint Budapest, és van egy Serravales múzeuma (modern művészeti múzeum, amiket kimondottan szoktam szeretni, de ettől a helytől, ezen belül a 70es évek videóperformanszaitól olyan ideges lettem, hogy csak a kert és az étterem miatt írom le, hogy van ez a hely) meg egy Zene Háza, ami viszont abszolút megér egy nézést (kombinált jeggyel 14 euró volt a kettő), plusz a Porto walkers sétája is elég informatív volt főleg a vége fele (10/6 kb.). Portóban egyébként állítólag többet esik, mint Londonban - de hogy sokkal jobban és egész nap, arról egészen empirikus tapasztalatot szereztünk. a Douró völgyön (az N222 út mentén) meg azért mentünk át, mert 2015-ben ez az út ott volt a világ 10 legszebb autóútja közt - és hát ezt lelkesen bólogatva meg tudjuk erősíteni. Obidos Portugália Szentendréje, ezzel nagyjából el is mondtam mindent róla - egy fél órás sétát viszont mindenképp megér. ráadásul 20 percre tőle ott az óceán Penichenél, amiért elmentünk Portugáliába, ugye - úgyhogy az utolsó napon, a repülő indulása előtt 4 órával álltunk a fejet letépő szélben és bámultuk az óceánt. mert mi azt nagyon szeretjük bámulni.

még gnocchi: bolti, házi.