bár a bejárati ajtó, háromszázezermillió pinterestes kép és hogyan válaszd ki a bejárati ajtódat cikk átszkenelése, majd ezt követően elképesztően sok félrekommunikálás és újratervezés után már 3 hete a helyén van (az örömömet azért némileg árnyékolja az a plusz 300E HUF, amivel feljebb ment a nyílászárók költsége az előbb emlegetett tökölődések miatt, bár az ajtó ára mellett ez a tétel igazán eltörpül), tegnap azért kicsit elkezdtem szorongani, amikor elém került egy cikk arról, hogy milyen színű NE legyen a bejárati ajtó - azt ugyan nem tudom, mi lett volna, ha a feng shui vagy bárki más szerint nem jó színt választok, de ez már nem is fog kiderülni. a piros nem szerepelt a listán.

Bergerék egyébként egy bejáratott ablakos céggel dolgoznak, mi viszont ragaszkodtunk a Merantin Kft.hez, akik a sógornőmék ablakait csinálták korábban (plusz elég jó árat is kaptunk tőlük (első körben)) - ebből volt az első jelentősebb fight a Bergerrel, de végül engedtek és lettek szép merantinos ablakaink, amik az árukon kívül semmiben nem különböznek egyébként a Berger-féle ablakoktól: 3 rétegű, műanyag, de kívülről fának tűnő.
ja, műanyag, mert Balázs előzetes tanulmányai során kiderítette, hogy tökéletesen mindegy, fa-e vagy műanyag a tok, akkor meg válasszuk az olcsóbbat, nyilván. és tetessünk bele szellőzőt - mivel maga a ház egy nagyon-nagyon jól szigetelt darab lesz, must have volt a központi szellőzőrendszer telepítése, aminél alapkövetelményünk volt, hogy egyszerű legyen. jó, igazából ez Balázs alapkövetelménye volt, így lett befutó az Aereco cucca, aminek a működését nem áram, hanem a levegő páratartalma szabályozza - ennyit tudtam szintetizálni B. működési elvről tartott akadémiai székfoglalóiból, amiket volt szerencsém párszor meghallgatni néhány óra időtartamban - bár egy idő után rájöttem, hogy Balázs magával beszélget és nem igazán igényli, hogy megpróbáljak úgy tenni, mint aki figyel és ért.
a tervezési fázis egy pontján aztán bekapcsolódott János, a Berger szuperzseniális gépészmérnöke és onnantól már kettőjüket hallgathattam végtelenített órákon át az épületgépészet csodálatos világáról eszmét cserélni. ezért amikor végre eljutottak a villamos kiállások kijelöléséhez, úgy 4 óra egyéb nagyon fontos dolog átbeszélése után, én már mindenre azt mondtam, hogy jó lesz, igen, haladjunk.
így történhetett, hogy fél évvel később döbbenten álltam a leendő konyhám közepén, hogy a sütő csatlakozója mégis mi a szart keres 1.5 m magasságban. "mittudomén, drága, te is leokéztad a tervet."

ezt a posztot az ajtónak szántam, egyébként, hogy legyen már mégis valami átkötés a salátára: mondjuk, hogy ej, de szép színesek, de még az eszembe jutott zárásként, hogy úgy a tizedik merantinos ajtó-körnél, ahol újra nyilatkoznom kellett a marásszélességről, üvegfajtáról, kilincsről, osztásszámról meg mit tudom én még miről, már annyira elegem volt az akkor még nem is létező ajtóból, amit ráadásul látványterv nélkül, vonalas rajz alapján kellett leokéznom, hogy leginkább 2 100-as szögre meg egy pokrócra tudtam csak gondolni. - aztán kész lett és rögtön megszerettem.

ui. említtessék meg Gábor projektvezetőnk is ezen a ponton - nem mondom, hogy áldassék a neve, mert annál azért több csörténk van vele, de a színes bejárati ajtó ideáját ő hozta fel az első igénypontosításon és ezért mindig hálás leszek neki.

ropogós saláta mogyorószósszal

hozzávalók

• a szószhoz
• 6.5 dkg darabos mogyoróvaj
• 2 ek rizsecet
• 2 ek citromlé
• 3 ek semleges ízű olaj (én most szezámot használtam, ami tökéletesen leuralta az egész szószt, úgyhogy a semlegesség fontos kitétel)
• 1 ek szójaszósz
• 2 (kis) ek méz
• 1 gerezd fokhagyma,finomra aprítva
• 1 dkg gyömbér, reszelve
• chilipehely ízlés szerint (kell, hogy kicsit csípjen)
• a salátához
• 1/2 (kis) fej lilakáposzta (a színe miatt nagyon kell bele)
• 2 nagyobb répa, juliennre vágva/reszelve
• 1/2 uborka, juliennre vágva
• 2 szál zöldhagyma (a zöldje is ment bele)
• 1 TV paprika (kaliforniai kellett volna, de most a TV-nek van szezonja és normális ára)
• 1 szál szárzeller, felkarikázva
• 1 marék főtt kukorica, de csak mert volt épp megfőzve
• 8-10 mentalevél - eredetileg csak a fénykép miatt tettem rá, de aztán kiderült, hogy nagyon kell bele
• 1 kis marék kesudió (mogyorót konyhai célra nem tartok itthon, mert Balázs úgyis megtalálná és akkor 4 perc múlva már megint nem lenne mogyoróm)

know-how

1. a káposztát felmetéltem szép vékonyra, besóztam és hagytam állni, amíg elmentem a boltba a többi hozzávalóért (azt hittem, a 34 fok már viselhető a múlt heti 39 után. tévedtem.).
2. miután sikerült kihevernem azt az 1200 métert a boltig és vissza, a káposztát átmostam és kinyomkodtam, a saláta összes többi hozzávalóját feldaraboltam.
3. a mogyorószósz összetevőit homogénre kevertem és felhúztam egy kis vízzel, hogy sűrűn folyós legyen. (ez a mennyiségű szósz nagyjából a saláta 70%-ra lesz elég.)
4. a salátát tányérra szedtem, ment rá egy kis szósz, némi durvára vágott kesu (és mellé még pár cevap - véletlenül lett ilyen internacionális ebéd, de tulajdonképp a véleményemet is kifejezheti királyunk legutóbbi megszólalásról.)

forrás