ultimate chocolate cake épp csak egy leheletnyi avokádóval
tesómnak, aki csokitortát kívánt.
születésnapja lesz - nem mondhattam nemet.
40 dkg csokiból. a fél kg már fájt volna, testvéri szeretet ide vagy oda.
23.34-re csokimérgezésben fetrengek és azon gondolkozom, hogy ha most elrágom a Pere-féle szarvaskolbászt, az biztos jó lesz-e.
banános-avokádós csokitorta
hozzávalók
- a tortaalaphoz
- 20 dkg jó minőségű étcsoki, 60% körüli kakaótartalommal
- 20 dkg vaj
- 1 tk instant kávé
- 17 dkg liszt
- 1/2 zacskó sütőpor
- 1⁄4 tk szódabikarbóna (az ehhez hasonló méretekhez ez itt igen nélkülözhetetlen eszköz, kb 10 évvel ezelőtt 300ér' vettem egyet)
- 2.5 dkg kakaópor (direkt ezért! nem karob, nem ámítás, k-a-k-a-ó)
- 20 dkg caster cukor (ilyenem nincs, ugye, de meglehetőst egyszerűen elkészíthető a kávédarálóban: egyet forgattam rajta, így nem lett por, de már nem volt durva szemcsés se) az eredeti recept 40 dkg cukorral dolgozott, de 2 tábla csoki után már mégse hajít az ember majd fél kg cukrot - jóérzés is van a világon
- 3 közepes tojás
- 75ml író (vagy joghurt)
- a krémhez
- 20 dkg csoki (vízfürdő felett megolvasztva)
- 2 dl tejszín
- 1 csomag habfixáló
- 1/2 avokádó
- 1 banán
- 4 ek fruktóz(t tettem bele én, de lehet ez sima cukor is, a lényeg: édesítsen)
know-how
- ismét a 18 cm-es tortaformába ment a massza, ismét felpúposodott, most a változatosság kedvéért egy korrekt körlap esett le a tetejéről. a sütő hideg volt, amikor betettem, és szigorúan 140 fokon sült, 90 percig.
- az összetördelt csokit a vajjal és a 125 ml hideg vízben feloldott kávét szép lassan összeolvasztottam egy öntöttvas edényben.
- a lisztet, cukrot, sütőport, szódabikarbónát, kakaóport egy keverőtálban kézzel összekevertem - azért így, mert teljesen csomómentesnek kellett lennie.
- a tojásokat és a joghurtot kézi habverővel felvertem.
- a 3 komponenst egyneműsítettem, fakanállal, just, gép nem kellett hozzá - pikk-pakk ment.
a krém hozzávalóiból egy újabb Piszke-receptúra alapján megcsináltam a krémet, belecsavarva az avokádó-banán vonalat. lehet, hogy nem kellett volna.
ebben a pillanatban, 22.57-kor, úgy egyórányi küzdelem után a konyha úszik a csokikrémben, ami igen jó lett, csak hát nem tortatölteléknek. a habfixáló kb. annyi változást idézett elő a tejszínben, mintha borsot daráltam volna bele. bár az legalább érződött volna.
most már így utólag azt hiszem, hogy Viki nem is fog örülni a zöldségvonalnak a tortájában. valószínűleg ő egy csoki ízű csokitortára gondolt a rendelés leadásakor.
mindenesetre a torta most kivonult a látóteremből a mínuszokba. remélhetőleg van az a hőmérséklet, amin még az egyébként folyékony csokikrémem is szilárd lesz. egy ideig.
ps.: kicsit utánanéztem ennek a ganache-dolgonak. sokat nem vétettem, de még van mit finomítani.
pps.: holnaptól átállok a salátavonalra.