tegnap, popcake-ék után, átzúgott egy újabb cunami eztettemen: a budoáron közre lett téve pár fotográfia, ráadásul olyanok, amiket én azért nem publikáltam volna (nem mintha bármelyiket igen), ami elvezetett egy olyan számhoz a napi megtekintés menüben, hogy azt hittem, meghekkelték eztettemet - nyilván híressége okán (másra nem tudtam gondolni).

tehát: a nagy örülésre reggel lazacot sütöttem (mert ma lejárt a szavatossága). grapefruitos édesköménnyel.

ismétlem: reggel.

újabb 20 perces villantás az eztettem-műhelyből, avagy hogy tudok én állandóan így elkésni?

narancs inkább, de most azom nem volt - okosság: az édeskömény és a narancs nagy haverok, szerintem az ismeretség a grapefruittal is rendben volt, Balázs viszont majdnem azt állította, hogy szar nem volt rendben, de végül nem merte ezt a konfliktust felvállalni és maradt diplomatikus: nem ez a kedvencem, drága - teszem hozzá, hogy miután hajnalban keltem és robotoltam legalább 20 percet a konyhában, sőt, össze is csomagoltam neki az ebédkéjét kis lábaskába, volt pofája megkérdezni, hogy mi lesz a garnírung. hát mi, bazz?! velős pacal.

lazac grapefruitos édesköménysalátával

hozzávalók

• 2 szelet bőrös lazacfilé
• só, bors
• olaj a sütéshez
• 1 fej édeskömény felcsíkozva
• 1 szem grapefruit filézve
• 1 póréhagyma fehér része felkarikázva

know-how

1. a halszeleteket sóztam, borsoztam, fényképezgettem félretettem.
2. az édeskoményt horizontálisan kettévágtam, és hagymához hasonlatos módon vékony csíkokra metéltem (először nem akartam, de végül csak kivágtam a torzsáját V-alakban, de ez szépen adja magát, amikor ott hever előttem a kettémetszett kömény). a pórét felkarikáztam.
3. a kettőt együtt kevés olajon átsütöttem. amikor késznek ítéltem, hozzáraktam a grapefruit-darabokat (hártya nélkül! - nagyon kellemes kis munka a grapefruit-filézés, én azt mondom) és összekevertem.
4. ez után ugyanabban a serpenyőben mintegy 5 perc alatt megsütöttem lazacékat: a bőrös felükön kezdtem, 3 perc, aztán megfordítottam és még 2.
5. ennyi.

forrás