cukrot! még cukrot!
ennek a muffinnak az eredetije szépen volt fényképezve. emiatt nem érdekelt különösebben, hogy nem szeretem a muffint. vettem egy fél liter custardot (mert custard-függő vagyok, bár ezt az utóbbi időben le tudtam nyomni egy olyan tudatrészbe, ahonnan még véletlenül se tudom előrángatni – hála a fürdőszobai mérlegnek), megsütöttem, amíg sült, megettem a custard 76%-át, aztán már úgyis mindegy alapon megforgattam muffinkákat vajban (!!!) ÉS még kristálycukorban (!!!) is.
az edzőterembe érthető okokból nem jutottam el.
most pedig valószínűleg végez velem a bűntudat, mert mindezek után kellett valami sósat rágnom.
fánk-muffin
hozzávalók
- 19 dkg liszt
- 6 g sütőpor
- 12 dkg cukor (muscovado)
- 2 tojás
- 80 ml tej
- 1 tk vaníliaesszencia
- 10 dkg vaj
- 4 ek custard
- áfonyaszósz, vagy bármilyen egyéb dzsem
know-how
- a száraz hosszávalókat (liszt, sütőpor, cukor) vegyítettem.
- a vajat megolvasztottam és addig forraltam, amíg a tejcukor karamellizálódott benne (ugye-ugye) – a fekete edény nagyon jó választásnak bizonyult erre az esetre, nyilván nem láttam semmit. úgyhogy addig hevítettem, amíg a hab barnulni nem kezdett (nem kizárt, hogy ez már az égett vaj állapot).
- a tojásokat és a tejet kézi habverővel összekevertem, és fokozatosan hozzáöntöttem a barnított vajat.
- a száraz és nedves összetevőket egybeöntöttem, fakanállal összekevertem és a muffinformákat 1/3ig töltöttem a masszával. erre a rétegre ment 1 tk lekvár, aztán 1 tk custard, a végén meg egy újabb réteg massza.
- 25 prec, 160 fok.
- 5 perc hűlés.
- egy közben elkészült újabb adag barnított vajba muffin megforgatás, aztán jött a kristálycukoros belehempergetés.
forrás: Olive, Jan.
tapasztalat:
-
3 óra állás nagyon jót tett neki,
-
a cukorra a tetején semmi szükség nincs