a szombat se a nagy gurmé-nap címen fog szerepelni házasságunk mostanában kevéssé kalandos nagyregényében.

reggel leszaladtunk a sarki kávézóba, ettünk egy rántottát, aztán elhúztunk a Sheep's Headhez, mert egyrészt arra még nem voltunk, másrészt van ott egy világítótorony - és hősnőnk igen szereti a világítótornyokat. 28 fok, tűző nap, világítótorony arra 1.2 km tábla. jó lesz.

világítótorony, végtelen nagy óceán, szép kék, a nap továbbra is tűz, a sziklák is szépek. megyünk még egy kicsit? megyünk. térkép nélkül, 1 liter vízzel, ahogy a lúzer túrázók csinálják. közben egy kedves ír házaspár (akiknek egy vitorlázáshoz készült térképük van a gps-ükön és szandiban tolják - van még nálunk is lejjebb) - miután biztosít bennünket arról, hogy nincs corki akcentusunk (nem mintha én annyira villogtattam volna azt, amim van), megpróbál letéríteni az ösvényről, mert egy másik, szintén kedves, de német pár közli velünk, hogy arra (elmutatás a végtelenbe) van az út, ahova ki szeretnénk lyukadni (mondjuk az ő térképük is olyan, mintha én skicceltem volna fel emlékezetből - itt mindenki lúzer).

...3 órával később...

- én most már leszarom ezeket a jeleket, arra kell mennünk (elmutatás a jellel ellentétes irányba) - közölte Balázs, kezdődő remegéssel a hangjában, ami nagy vihart szokott jelezni.

hát nem. de legalább egy újabb kedves házaspár (akihez már bekopogtunk kínunkban, miután az út egyenest a házuk udvarába vitt és nem ment onnan sehova tovább, hogy mégis, hol a 18+ büdös picsában vagyunk) útbaigazít, amiből én annyit értek, de azt kristálytisztán, hogy 5 mérföld (!!!), a hegyen túl és ellenkező irányba. meg hogy lovely night.

nem mondok semmit, szerintem elég büntetés lesz Balázs-a-GPSnek ezt legyalogolni. a probléma, hogy nekem is le kell.

menet közben még egyszer kifejti Balázs-a-GPS, hogy szerinte mégiscsak inkább jobbra kéne mennünk (a jelzés mellett állva, ami határozottan balra mutat), de egy megsemmisítő pillantás után már nem akar jobbra menni.

innen már csak alig 3 km-t gyalogoltunk a _lovely night_ban és valami egészen csodás véletlen folytán pont a random helyen letett kocsi mellett másztunk ki az útra.

hazafele betértünk egy bótba, vettünk 1 zacskó kekszet, egy zacskó szeletsajtot meg egy irreálisan alacsony árú fokhagymás majonézt. ez volt a vacsora.

azért igazán pompás nap volt, meg a Sheep's Head is szép.

spenótos, sült paprikás töltött gomba

hozzávalók

• 4 nagy fej (tényleg nagy) gomba (mondjuk grillezni való)
• 4 púpos tk sajtkrém
• 20 dkg friss spenót
• 1 nagy kápia paprika, apróra kockázva
• 1/2 fej vöröshagyma, kockázva
• 1 gerezd fokhagyma, szeletelve
• 5 dkg reszelt akármilyen sajt
• só, bors, szerecsendió

know-how

1. a gombákat megpucoltam, a törzsüket kiszedtem (és kidobtam, teljesen elítélhető módon), és mindegyikre kentem 1-1 nagy teáskanál sajtkrémet.
2. a vöröshagymát megdinszteltem, hozzáadtam a kápiát és a fokhagymát és még 2 percig kavargattam őket együtt, eztán ment rá a megmosott spenót, 2 perc, a spenót összeesett, a töltelék kész. só, bors, szerecsendió.
3. a tölteléket elosztottam a gombák közt, szórtam még rájuk egy kis sajtot és kb 15 perc alatt megsütöttem őket.
4. (volt hozzá focaccia és a vegetáriánusságát teljesen elbarmoló sült kolbászka. a 4 gomba nagyon durva 2 emberes adag.)