blogkóstolás Vöröskaktusznál
Vöröskaktusz lenyűgözően termékeny blogíró. mióta Dina kisorsolta nekem, visszajárok a blogjára, olvasgatom a receptjeit - mondjuk már az első látogatás 3. percében tudtam, hogy mit fogok választani, de akartam adni a többieknek is egy esélyt.
az édes szekciója különösen gazdag, és hát egy sütit fényképezni egyenlő a könnyebb ellenállás irányába mozdulni. de a sütifényképezés alapfeltétele a süti rendelkezésre állása, ehhez sütit kellett volna sütni, krémmel, miegymással - fújj, gondolta hősünk és imigyen a terv ezen a ponton elvérzett. versenyző volt még ez a békebeli sajtos tallér is egész rövid ideig (pontosan a recept végéig, merthogy a sütési célszerszám nem áll rendelkezésre a birodalmi konyhában). úgyhogy maradt a pirog. ami inkább ravioli, de a tészta Vöröskaktuszé.
kecsketúróval töltött ravioli zöldfűszeres vajjal
hozzávalók
- a tésztához:
- 20 dkg liszt (15 dkg fehér, 5 dkg barna)
- 1 tojás
- 1/4 tk só
- 0.7 dl víz (fokozatosan adagolva)
- a túróhoz
- 12 dkg kecsketúró
- a fűszeres vajhoz
- 2 dkg vaj (sózott)
- 1 kis csokor turbolya
- 1 kis ág rozmaring
- 2 gerezd fokhagyma, vékonyra szelve
- 1-2 levél zsálya (szárítottat tettem bele)
know-how
- a lisztet és a tojást a sóval és először csak kevés vízzel elkezdtem összegyúrni, a vizet fokozatosan adagoltam, addig, amíg rugalmas tésztát kaptam (kellett még egy kis liszt is bele).
- a kész tésztát 1mm-esre nyújtottam - tényleg nagyon vékonyra kell nyújtani, másképp a hajtásnál már bazi vastag lesz a végeredmény.
- először a Kaktusznál olvasott 66-os négyzeteket vágtam ki derelyevágóval, de aztán átálltam a 88-as méretre.
- a négyzetek közepére tettem fél tk túrót, a túrós négyzet széleit vizes ujjal áthúztam, rátettem még egy négyzetet (a professzionális ravioligyártástól itt már meglehetősen eltávolodva).
- amíg főtt, a vajat megolvasztottam, beleszórtam a durvára vágott turbolyát, a vékonyra szelt fokhagymát, a rozmaringleveleket egészben és a zsályát, 43 másodpercig kavargattam, aztán a kifőtt raviolik tetejére öntöttem.
ez itt a turbolya és egyéb kiegészítők, amiket a Drishane House-ban fényképeztem: se a blogkóstolóhoz, se a raviolihoz nincs közük, csak simán szeretem őket. meg mert őrületesen nagy művész vagyok.
