úgy jött ki, hogy ebbe a szekcióba (az előző rész a sósakról itt) került egy csomó mindenki, akit már régen vagy nem túl régen, de ismerek, szeretek, úgyhogy helyről helyre gusztustalan szentimentalitásba fogok átcsapni valószínűleg - bocs érte. jövő héttől nem főzök két hétig tuti visszaveszem a saját hangomat.

a mamintiart szórósablonjait szerintem elég sokan ismeritek, azt viszont nem tudom, hogy tudtátok-e, hogy Anna sablonjai a saját konyhai kreatívkodásaiból nőtték ki magukat...

Praliné Zsuzsival koprodukcióban szoktak évente 2-3 receptfüzettel előállni, amiben egészen vadító dolgokat művelnek csokival és sablonnal - mint pl ez a tejberizstorta-dekor (a recept eredetije a Kifőztük magazinban jelent meg, és Citromhab jegyzi).

a Jókaja blogtól egy fél tejberizstorta képe érkezett:

Juci, a From Juci szerzője az egyik leglelkesebb ifjú bloggerina az látókörömben, aki most cukrászlánynak tanul és összedobott legott egy újabb tejberizstortát sült tojáshabbal és párolt almával -  szerintem nagyon igen 🙂

Panka meg a legkedvesebb kedves blogom - pontosabban nem Panka a blogom, hanem a Szárnyalj, a felhők fölött nem érhet baj. igazából Pankát szeretem nagyon, és olyan drága, hogy annak ellenére, hogy utál mindenféle idióta játékot, most csak a kedvemért mégiscsak csinált egy adag ehetetlen vegán rizspudingot mazsolával (majd egyszer biztos megkérdezem tőle, hogy a tofut mi az fenéért kellett belerakni ebbe az amúgy teljesen oké kompozícióba 🙂 ).

Konyhavirtuóz ezzel a datolyás-narancsos tejberizzsel készült: az arabos ízvilággal nálam nem nagyon lehet mellényúlni, valószínűleg ezt is betömtem volna pikk-pakk.

az I like konyha-ból/-tól (amit természetesen Ilike konyha​ként dekódoltam és kicsit csodálkoztam a Krisztina aláíráson) jött ez a rizspuding (payasam), ami egy számomra teljesen ismeretlen rizsfajtából készült - köszi, hogy úgy gondoltad, Krisztina, hogy pont ez a VKF! lesz a megfelelő alkalom a rizs elkészítésére. 🙂

az Életinfó/Sütök-főzök blog rizskochjának apropója annyira szép, hogy teljesen elérzékenyültem tőle (de most tényleg).

a Coffeinmentes és a Multikultikitchen írója szintén fontos szereplője az én kis VKF!emnek: ő volt az első olyan VKF! kiíró, akinek jelentkeztem a játékára. ekkortól kezdve beszélgetünk, újabban közösen főzünk is  (fántásztikus, mire nem jó ez az internet) - szeretem a képeit, szeretem a megcsavart receptjeit, szeretem azt az igényességet, ahogy a konyha-témához áll. és szeretem, hogy szereti a rebarbarát, amit én próbálok már 2 éve megszeretni, egyelőre nem sok sikerrel: szóval Anikó rizskochja és csavar rajta.

és van egy 3. rizsfelfújt is a nevezettek közt: a Konyhán innen, kerten túl blogról: mini rizskochot sütni szerintem kimondottan nagyon jó ötlet - példul ez a recept is felkerült az eztettem menza várólistájára. köszi, Ági!

Katucival nem datálódik túl régre az ismeretségünk (pontosítok: Éci menzája nyilván már nagyon régen ismeri Katuci konyháját, fordítva azért erre nem vennék mérget), de azóta meglehetőst intenzív szakaszaink vannak 🙂 szóval, amit Katuciról minden jóravaló gasztrolány tud kis hazánkban, hogy fagyiban nagy. úgyhogy most szívem repes, hogy csakis erre az alkalomra csakis nekem FAGYIT csinált - rizzsel (mert az volt a téma, hehe). (mindenképp meg kell említenem még itt, hogy annyira gyönyörűek a kompozícióba hanyagul beleszórt fakanalak, hogy már-már elértem általuk a katarzist...)

aztán még valaki, akivel kapcsolatban megint csak nem tudok objektív lenni, annak ellenére sem, hogy nem is szeretem a csokit (bocs, Zsuzsi, hogy csak most mondom el) - de a legutóbbi Praliné Paradicsom bonbonkóstolásomra (mert tesóm megengedte, hogy vegyek az övéből, amit direkt ő kapott Zsuzsitól) egész pontosan emlékszem: le kellett támasztanom a bicajt, és le is kellett ülnöm, és könnybe lábadt szemmel, elhaló hangon kellett elsuttognom tesómnak a Deák tér közepén, hogy 'adjá' má' még egyet!' - de ez most nem bonbon, hanem csokító:

a végére hagytam a Zöld Múzsát, Colette egészen zseniális blogját: hús nélküli szuperségek, annyira kreatívan, hogy az eszem megáll minden egyes recepttől - tulajdonképp ezért is gondoltam, hogy Colette-et kérem meg, hogy legyen a következő VKF! háziasszonya: tényleg izgatottan várom, hogy mi lesz a téma. na, de Eszter almás tortája még a mostani VKF!-re készült:

és akkor még egyszer: köszi mindenkinek, aki főzött és elküldte, annak is, aki akarta, de nem jött össze mégse, Csili anyánknak, aki elindította a VKF!et, Katucinak, aki elhitte, hogy képes leszek levezényelni ezt az egészet, bízott bennem és végig mellettem állt (néztem az oscar-átadót, igen),  továbbá a házastársamnak (neki nem tudom, hogy konkrétan miért, de nem szokták kihagyni a felsorolásból őket), anyukámnak és apukámnak, hogy eljuthattam ilyen magaslatokra és mind az összes legalább 10 barátomnak, akik enyhe nyomásra ugyan, de rendszeresen olvassák a menzai híreket. köszi!