lentebb a nyugalom megzavarására alkalmas, kimondottan rémületes történet következik: ha nem érzi magában az erőt, kérem, NE olvassa tovább. tényleg.

nem vagyok egy valentin-alkat, ennélfogva nem éreztem válságban a házasságomat, mert nem egy kazal rózsában ébredtem 14-én reggel, cserébe én se sütöttem szív alakú sütikét szeretlek felirattal, sőt, a reggeli turmixot se szivecskés szívószállal szervíroztam (hanem rántottával, de ez most nem tartozik szorosan a tárgyhoz).

és mivel nem vagyok egy valentin-alkat, nem készültem semmiféle tervvel a nap csodálatos eltöltésére - na, de ami lett belőle, az azért még engem is megrázott.

a nem megtervezett napon keresztbe-kasul karikáztuk a várost, majd zárásképp vettünk 2 morgóhalat és 4 szardíniát a piacon, hazajöttünk, és amíg a hal sült, elmélyülten kerestük a felbontott shirazban a bogyósokat és a borsos ízjegyeket, ami olyannyira jól sikerült, hogy nem is nagyon figyeltem fel Balázs azon kérdésére vacsora közben: vajon hogy került a halhúsba bele a koriandermag. aztán eljutott az agyamig a kérdés, és jobban odanéztem.

a koriandermagnak nézett dolog f-é-r-e-g volt. kicsivel még jobban megnézve nem egy, hanem sok. aztán a saját halamra is ránéztem, ha már (bár ennél a pontnál már nem kimondottan voltam éhes): és igen, ott is.

a shiraznak köszönhetően sikerült lazának maradni, helyzetet gyorsan átlátni, elsétálni a szekrényig, előszedni az összes töményszeszt, amit ilyen esetekre tartunk és - szigorúan fertőtlenítési szándékkal - szisztematikusan lealjasodni: a továbbiakban rájöttem, hogy a tequilát a sós-citromos bohóckodással sem szeretem, a vodka-szódát igen, sőt, az este végére még a valentint is kicsit.

másnap azért nem volt felhőtlen a reggel, amikor nagy hirtelen rámzúdult (mert a google-ben én mindig a világvége írásokat találom meg először), hogy a férgek nem feltétlenül lesznek a barátaim - gyorsítva számot vetettem az életemmel, elköszöntem mindenkitől, akitől fontosnak éreztem, továbbá megkérdeztem Gabát, hogy tud-e valamit ezekről az undorító lényekről. Tudott: "Ha a húsban találtátok, akkor lehet szó Anisakisról, de ez elvileg nyersen fogyasztott hal esetében veszélyes. Ha jól megsütöttétek, nem lesz gond. Ezek a lárvák 60 fokon 1 perc alatt kimúlnak. Bátorság! 😉"

azóta eltelt két nap, még élek, tesómtól egyelőre visszakértem a neki ajándékozott konyhai eszközöket, és a halas recepteket egy időre félretettem. (márcsak azért is, mert itt a húshagyó kedd = pancake thuesday, gondoltam, egyszer az életben hadd haladjak már szélirányban. de végül is csak lekéstem, úgy látom.)

ricottás palacsinta

hozzávalók

• 13 dkg liszt (6 tk, 7 sima fehér)
• 5 dkg cukor
• 1 tk sütőpor
• 1 csipet só
• 25 dkg ricotta
• 2 tojás, szétválasztva
• 1.25 dl tej
• 1 tk citromhéj (újabban a DM-es Alnatura citromhéjat használom)
• 1 tk vaníliapaszta (fontos a végízhez!)
• 12.5 dkg fekete áfonya

know-how

1. a lisztet összekevertem a sütőporral, a cukorral és a csipet sóval.
2. egy másik tálban a ricottát a tojások sárgájával, a vaníliapasztával, a citromhéjjal és a tejjel (könnyen keverhető, nem kell hozzá gép).
3. a nedves hozzávalókhoz fokozatosan hozzáadtam a szárazat és homogénre kevertem - kimondottan sűrű tészta lett.
4. egy 3. tálban a 2 fehérjét nem túl kemény habbá vertem, majd óvatosan beleforgattam a tésztába.
5. 2 evőkanálnyi adagokban sütöttem meg közepes lángon. (nem folyik szét, mert tényleg nagyon sűrű.) a palacsinták tetejére szórtam pár szem áfonyát (belesüpped a tésztába), pár perc múlva megfordítottam és készre sütöttem.

forrás

a bogyók Lantos Judit-tálkán fényképeződtek.