az Olaszországba megérkezés valahogy nem megy egyszerűen - a gép most a változatosság kedvéért Dublinból indult nagyon hajnalban (!!!6.15!!!), és szemmel láthatóan a fél város velünk együtt igyekezett elhagyni a helyszínt Európa összes mediterrán desztinációja felé.

cserébe már nagyon reggel meg is érkeztünk, nagyon zseniális kávét ittunk 1.7 euróért (latte macchiato, csak a rend kedvéért, meg mert nemsoká Biennálé ugyanitt - illetve mert pl. Malcesineben, a leggusztustalanabb turistacsapdában 3.6-osba is belefutottunk, ami azért még írül gondolkodva is egy ej-ha! ár) és nagyon gyorsan belevetettük magunkat a házassági évfordulós hétvégénkbe: ez a bérelt autóba beülést jelentette, ahol villámsebesen kiderült, hogy nincs térképünk (meg útikönyvünk se) - úgyhogy rendkívül felkészülten vágtunk neki a Garda-tónak.

(...)

így utóbb elmondható, még jó, hogy nem vettük komolyan a helyet: a Garda-tó vidékét gyakorlatilag agyonnyomta a turizmus. nagyjából semmi másból nem állnak a part menti települések, csak kempingekből, hotelekből és (az egyébként olaszosan hangulatos kisvárosok házaiba betelepült) éttermekből/csömcsöm boltokból.

2 napig romantikusosan kerülgetni a százezermillió utcára tett asztalt sétálgatni, esetlegesen felvontatni magunkat a Monte Baldora (mondjuk, ha kevésbé romantikusos hétvégét terveztünk volna, meg is mászhattuk volna a hegyet, ami pont 40 euróval került volna kevesebbe), megnézni az egészen zseniális kiállításokat a malcesinei kastélyban (múzeumpedagógiai tanulmányútra melegen ajánlott hely), inni egy-két tényleg jó kávét, ugyanennyi proseccot, enni nagyon-nagyon jó sajtokat és sonkákat - na, ezekre viszont pont tökéletes hely (sőt, amikor nap is van és látszik bármi a tóból,  valószínűleg szép is - bár akkor szezon van, amit a két napnyi előszezon embertömege után nem is akarok elképzelni).

ami mindenképp igen a Garda nyugati oldalán:

• Giovanni háza az olivaligettel, a reggelivel és a házigazdával együtt (az air'b'n'b-n foglaltuk)
• Lazise óvárosában az egyik kis borbolt (ok, az óváros is szép)
• Malcesinében a kastély (de csak az: az viszont a pincétől a padlásig - teljesen lenyűgözött; én itt kezdeném a Garda-felfedezést, van egy átfogó kiállítás magáról a tóról is)
• Riva del Garda - sétálni
• Peschiera - sétálni
• a Bialetti bolt az Oriocenterben (a reptérrel szemben)
• a kiko körömlakkok a reptéren (bocsi)
• ideteszem a Torbole határában levő lidl-t is: soha éltemben nem láttam még a kék-sárga egyenépületen túlmutató egységet: na, itt egy faberakásos darabbal megmutatták, hogy lehet ezt másképp is, a dramatikus sziklafallal, ami mögötte meredezett simán megnyerte a legjobb fekvésű lidl versenyemet.

és most a szokásostól merőben eltérő mód, próbáltam valami témába vágó receptet elővarázsolni a kifogyhatatlan gyűjteményemből. a tésztát  a nagy Locatelli-könyv alapján csináltam, a tölteléket meg magamtól - ritkán ugyan, de ez is előfordul.

házi ravioli túrós brokkolis töltelékkel

hozzávalók

• a tésztához
• 25 dkg durumbúza liszt (ez A tésztaliszt, egyébként 00-ás kellene)
• 2 tojás
• 1 csipet só
• a töltelékhez
• 18 dkg brokkoli, megpárolva
• 5 dkg napraforgómag
• 10 dkg túró
• 2 gerezd fokhagyma
• kevés víz

know-how

1. a tésztához a lisztet átszitáltam, egy mélyedést nyomtam a közepébe és beleöntöttem az enyhén felvert tojásokat.
2. a lisztet fokozatosan kevertem a tojásokhoz, addig, amíg össze nem állt a tészta.
3. és innentől 12-15 percig gyúrtam (nekem nem nagyon akart összeállni rugalmas egésszé, úgyhogy legalább 3x bevizeztem a tenyerem - álmomban nem gondoltam volna, hogy 25 dkg liszt begyúrása ennyi erőkifejtéssel jár).
4. nem szabad túlgyúrni, mert - figyelj! - a gluténszálak eltörnek (WTF?! - azt, hogy mi történik az eltört gluténszálas tésztával, Giorgio barátom nem részletezte) - - - tehát nem gyúrtam tovább az előírt 12-15 percnél.
5. lefóliáztam és egy órára elléptem az edzőterembe.
6. egy óra múlva már sokkal kezelhetőbb volt a tészta.
7. 4 egyenlő részre vágtam.
8. egyszerre csak eggyel dolgoztam, a másik 3-at visszacsomagoltam (hogy ne száradjon ki).
9. a tenyeremmel ujjnyi vastagra kilapítottam a tésztát
10. (még egyszer figyelj!) ELŐVETTEM A TÉSZTAGÉPEMET - amit úgy 5 éve kaptam, és legalább fél éve már tényleg szerettem volna kipróbálni - imádott nagyanyám profi módon űzte a házi tészta készítését: ez egy újabb dolog, amit már nem tudok megtanulni tőle.
11. az enyémen 8 fokozatban állítható a nyújtóhengerek közti rés nagysága - a legnagyobb résen 2x átengedtem a tésztát, aztán az összes többi fokozaton ugyanígy - itt egy jó kis videó a hozzám hasonló amatőröknek a processzről.
12. a papírvékonyra nyújtott tésztacsíkot szemre elfeleztem, a ravioliszaggatóval az egyik felét végignyomkodtam (nem szakítottam át, csak a vonala látszódott a körívnek) és mindegyik körbe tettem egy púpos teáskanál tölteléket, majd ráhajtottam a másik felét: a levegőt kinyomkodtam a lapok közül, aztán a ravioliszaggatóval szépen kiszagattam.
13. ebből a mennyiségű tésztából őrületesen sok ravioli lett volna, ha nemcsak a negyedét használom fel a tésztának - a negyedéből is lett legalább 15 raviolim (bár ez nyilván függ a szaggató nagyságától).
14. a töltelékhez a megpárolt brokkolit az összes többi hozzávalóval összeturmixoltam - erős gép kell hozzá, vagy egy kis víz.

a gyönyörű ravioliszaggatót Balázstól kaptam ❤️

a nemkevésbé gyönyörű villát meg apától.