tök izgatott voltam, amikor pénteken Balázs hazahozta az új objektívemet (sose gondoltam volna), amivel vasárnap annyira fos képeket sikerült csinálnom, hogy inkább lefeküdtem, nehogy megálljon az eszem.

miután reggelre visszatért a hitem (leginkább a mindentudó házastársam íméljétől, hogy F1.8-nál a nemzetközi szakirodalom szerint a homály szériatartozék - jó, azért kicsit továbbra is kételkedtem abban, hogy a képeim közepén húzódó homály tényleg normális), és a létező összes variációjú rekesz-záridő kombinációban lefényképeztem egy pohár meggyet, ezzel jelentékeny idő-elcsúszásba kerültem a napi program tekintetében, aminek egyenes következménye volt, hogy húgomViki - egyre lilább fejjel - az egész lakást végigtakarította, míg arra várt, hogy befejezzem a kapszligyári teendőimet, elszáguldjak még Verához a lencsémért, beüljek a kocsiba és visszaautózzunk a székes fővárosba.

(...)

és most akarom erősen hinni, hogy nem kicsinyes bosszúból maradt végül nála az összes süti, míg én itt senyvedek egy doboz carte d'or mellett.

Anya szeretett volna egy ilyen képet magának, ami a lehető legtávolabb áll ugyan tőlem, de igazán nem került semmibe megcsinálni - aztán kiderült, hogy ez lett az egyetlen éles kép...

habos meggyes

hozzávalók

• 25 dkg + 30 dkg cukor
• 5 tojás
• 8 dkg vaj
• 30 dkg liszt
• 1 zacskó sütőpor
• 2 dl tej
• meggy ízlés szerint (3-4 marék)

know-how

1. a tojások sárgáját a vajjal és a 25 dkg cukorral habosra kavartam.
2. a lisztet és a sütőport egy másik tálban kavartam össze.
3. a nedves és a száraz komponenst összevegyítettem, és 2 dl tejet hozzáöntve homogénre kevertem.
4. a kimagozott meggyet lisztben meghempergettem, és beleszórtam a tésztába.
5. a tojásfehérjéket a 30 dkg porcukorral kemény habbá vertem, és az ekkorra már félig megsült tészta tetejére simítottam.
6. készre sütöttem.

a receptben hűen követtem anya leírását (bár a cukor mennyiségét magamtól simán harmadoltam volna) - kivéve a margarint: azért mindennek van határa.