Rotterdam
írhatnám, hogy nekiálltunk végigenni Európa nagyobb piacait, de csak annyi történt, hogy a szokásos körültekintésünknek hála, vettünk egy repjegyet Amszterdamba a Banksy kiállításra, aminek tkp már akkor vége volt, amikor megvettük a repjegyeket, úgyhogy újraterveztem és továbbmentünk Rotterdamba, deklaráltan enni-inni-semmittenni. (tök véletlenül Keukenhofot is megnéztük, mert egyrészt ott volt, másrészt nyitva is volt. túl van tolva, persze, tömeg is van, bár akkora a kert, hogy szinte nem is zavaró az a pár ezer ember, a 7 millió virágot is tök komolyan gondolták - szóval megér egy fél napot mindenképp. itt van pár kép, plusz egy okosság: a 24 eurós buszjegy-belépőjegy kombinációt túl sok helyen hirdetik, hogy ne gondolja az ember átvágásnak, de nem az. ráadásul a retúr buszjegy több irányba is jó.)
amikor vázoltam a házastársamnak a hétvégénkre vonatkozó szép ívű terveimet 3 szóban, még nem tudtam, hogy a Markthal mellett van egy sokkal izgalmasabb evő-ivó hely a városban, a Fenix Food Factory, saját kávépörkölővel, helyi sörfőzdével, pékséggel, sajtbolttal, a Posseval, mindezt kilátással a Wilhelmina kikötőre, gyaloghíddal, folyóparti üldögéléssel, a főzdében 30 (!!!) csapon levő sörrel (iszonyat sor van, de csak pohárral csapolnak, sok csapos van és pikk-pakk sorra kerül mindenki - ha nagyon kötözködni akarnék, akkor megírnám, hogy drága hely, de egyrészt nem akarok kötözködni, másrészt Írországban szocializálódtam kocsmailag, harmadrészt a boltokban a kraftok alig a magyar árak fölött megkaphatók.)
a Markthal nagyon más világ, sokkal proccabb külsőségek, rengeteg(féle) evőhely mindenféle nemzetektől, egy olyan Ázsia-bolt, amitől könnybe lábadt a szemem és ahol ezt a curry pasztát 50 centért tették elém (nagyvonalúan számolva fele a Rákóczi téri bolt árának, nem nagyvonalúskodva harmada), egy Jamie's Italian is, egy görög taverna meg egy spanyol tapasbár közt - olyan zsezsgős nagy tömeg volt, amit a Hold utcába sehogy se sikerült beleképzelnem. (a kis görög étteremben egyébként életem második legjobb tintahalát tették elém, 3 (azaz három) euróért, egy zseniális gyrossal együtt.
mindemellett van egy csomó múzeuma is a városnak, építészetileg olyan mint egy amerikai nagyon nagyváros, kicsiben (már csak az épületek miatt is nagyon megéri elnézni arra), és a holland városokban szokottan van pár hardcore bevásárlóutca is annak, aki szereti (meg TK-Max nekem).
összefoglalva: Rotterdam nagyon megér egy hétvégét.
na és most egy tál máj, ami rávilágított arra, hogy a fehéregyensúlyt eltalálni könnyed ujjgyakorlat a resztelt máj lefényképezéséhez képest (javaslom a resztelt máj képtalálatokra ránézni, de nem jobb a helyzet a cooked chicken liver-nél sem).
csirkemáj gránátalmával
hozzávalók
- 50 dkg csirkemáj
- 1 fej lilahagyma
- 3-4 gerezd fokhagyma
- 2 ek whiskey (opcionális)
- 3 ek gránátalma melasz (pomegranate molasses)
- 1 egész gránátalma magjai
- 1 kis marék dió, megpirítva
know-how
- a diót megpirítottam, majd durvára törtem.
- a hagymát felkarikáztam és lassú tűzön egészen puhára pároltam, a legvégén hozzáadtam a felaprított fokhagymát is és pár percig együtt sütöttem őket - félretettem.
- ugyanabban a serpenyőben kis vajon/zsíron (én az utóbbit használtam, mert ma ilyen zsíros napom volt) elkezdtem a felcsíkozott csirkemájat megpirítani. amikor kapott egy kis kérget, ráöntöttem a szeszt, összeforgattam, majd ment rá a melasz (ami nem = a grenadine sziruppal, ahogy ezt mindenki megjegyzi. én egyébként a Lehel csarnokban vettem valamelyik arab boltban.) - itt már nagyon sok lé volt a májon nem tudom honnan, úgyhogy hagytam a legmagasabb fokozaton a főzőlapot és kb. 10 perc alatt szépen beforraltam a levet egy nagyon sűrű sziruppá (és innentől kezdtem elgondolkozni azon, hogy lesz ebből kép).
- a gránátalma magjait közben kiszedtem - ez csak a végén került rá a májra, a megpirított dióval együtt.
- mi sima ciabattával ettük - elfogyott az egész, mondjuk tesómmal egészen elképesztően sokat tudunk enni, szóval elképzelhető, hogy ez 3 embernek is elég.
a Bonyhádi lábast a kedvenc ovim munkavédelmi bejárásán találtam a pincében.