szomorú történet 2 doboz olajoshalról

éppen megbeszéltük, hogy milyen kellemesen csalódtunk a franciákban [a hálidéj 5 napja alatt, amit náluk ettünk végig töltöttünk], amikor ránk került a sor a reptéri átvilágításnál (a reptér 10 méter hosszú, 4 kapus és a kijelzőn másnap délig fent van az összes járat, csak hogy érzékeltessem a hely méreteit), ahol a dolgozó ékes franciául valószínűleg azt mondta el, hogy a 2 napja nagyon gondosan kiválasztott olajoshalaim ott maradnak neki, miközben magához vette őket - én nem kevésbé ékesen, ámde angolul felhívtam a figyelmét, hogy ha nem adja vissza a halaimat azonnal, felpofozom ezt talán újra kellene gondolni, mert úgy 2 hónapja ugyanebben az EU-ban Portugália-Hollandia viszonylatban semmi gond nem volt az épp ilyen konzervekkel. nem értettük egymást, de nem adtam fel - ennek eredményeképp 3 perc múlva már az összes szolgálatban lévő ott állt a szalag két oldalán, és erősítésnek befutott egy golyóálló mellénybe öltözött úriember is. na, ekkor döntöttem úgy, hogy elengedem a halaimat (miután láttam, hogy Amszterdamban a reptéren 5, pont ilyen mellénybe öltözött úr nagyon gyorsan és nagyon hatékonyan kent előbb a falra, aztán a padlóra egy fickót, aki nem igazolta magát, amikor erre megkérték).

a konzerv-dráma után perszehogy láttak valami NAGYON gyanúsat a bőröndben a röntgenen, ami miatt perszehogy félreállítottak és perszehogy szétszedték a bőröndöt atomjaira, csak hogy tudjam, hol a helyem. (ennél a résznél már nemcsak a halak miatt anyáztam.)

így történt, hogy az egyébként 1 perces átvilágítási processz fél órásra sikerült és a végén már kicsit drukkoltam, hogy időben odaérjünk a 4 lépésre levő kapuhoz.

(...)

mindezek után felültünk egy olyan gépre, ahol még gyárilag volt a karfában hamutartó (!!!), ami kevéssé zavart volna, ha az első pillanattól kezdve nem azt érzem, hogy k.ra fogok örülni, ha ez a gép egyben földet ér valahol. bárhol.


a salátához a világon semmi átkötést nem találtam, néha előfordul az ilyen.

vajas kukoricasaláta

vajas kukoricasaláta

hozzávalók

  • 25 dkg ceruzabab
  • 1 doboz kukoricakonzerv (vagy 25 dkg mélyhűtött/friss)
  • 1 kisebb gumó édeskömény
  • 2 marék konzerv csicseriborsó (opcionális, épp volt egy fél üveg maradék, hogy-hogy nem)
  • 1 tényleg nagy csokor petrezselyem-kapor-tárkony*-menta
  • 3 dkg vaj

know-how

  1. a zöldbabot megpároltam.
  2. amíg ez történt, a kukoricát leöblítettem (a konzervet, ha frisset használtam volna, először megfőzöm, szintúgy a mirelitet is).
  3. az édesköményből ék alakban kivágtam a kemény részt az aljából, a megmaradt részt vékonyra csíkoztam.
  4. a csicseriborsót szintén leöblítettem, és leszedegettem a külső héjat a szemekről.
  5. a zöldfűszereket felaprítottam.
  6. a megpárolódott, még meleg zöldbabra rádobtam a vajat (ami elolvadt rajta) és összeforgattam a felaprított zöldfűszerekkel, aztán szép sorban az összes többi hozzávalóval.
  7. Balázs annyit bírt mondani, amikor hazajött, hogy a tegnapi jobb volt, úgyhogy a k.jó grillezett csirkemellből ÉS a salátából ezúttal nem kapott (volna, ha nem gyakorolt volna bűnbánatot - de megtette, úgyhogy megvacsorálhatott kedves társaságomban.)

*a friss tárkony zöldfűszerként használata a legújabb kedvenc elfoglaltságom

herby corn salad

ez is friss tárkony és ebben is tök jól működött.

ez meg csak egy bónuszkép, mert nem bírtam magammal.

herby corn salad