több hangsúlyt a csomagolásra
gondoltam, ha futok, akkor belefér a süti.
aztán ráálltam a mérlegre.
gondoltam, elromlott.
aztán rövid ideig próbáltam meggyőzni magam, hogy a súlygyarapodást az izomtömeg jelentős növekedése okozza, nyilván, de elég volt a tükör elé állnom, hogy belássam, a hasam nem pont így szokott kinézni izomtömegesen - úgyhogy most egy ideig ez lesz az utolsó keksz errefele.
_ps. egyébként csak azért sütöttem, mert nem volt elég meleg a lakásban felhúztam magam, hogy a lidlben minden kekszben van pálmaolaj (meg végtelensok cukor).
meg azért is, mert kellett valami keksz a jégkrém mellé_ 🙂
anzac keksz
hozzávalók
- 1/2 cup (125 ml) zabpehely
- 1/2 cup (125 ml) kókuszreszelék
- 1/2 cup (125 ml) liszt (nagyjából a fele volt zabliszt, a másik fele részben őrölt mandula, részben szemes máki)
- 1/2 tk sütőpor
- 2 ek méz
- 4 ek tej
- 7 dkg vaj
know-how
- a mézet, a vajat és a tejet összeolvasztottam.
- a száraz hozzávalókat összekevertem.
- a száraz és a nedves részt fakanállal összekevertem - jól formázható massza lett.
- cc. evőkanálnyi adagokból gombócokat formáztam, a tepsiben pedig kicsit ellapítottam őket - 15 perc alatt 170 fokon megsütöttem. (hagyni kell hűlni őket, melegen széthullanak!)
- az eredeti anzac kekszben szódabikarbóna van, amit forró vízbe tesznek a tésztába kerülés előtt - viszont sehol senki nem tudta elfogadhatóan megindokolni, hogy erre a lépésre mégis mi szükség van. szerintem ennyi erővel nyugodtan ki is hagyható a szódabikarbóna - ha a keksz emelése, könnyítése a cél, akkor én a száraz összetevőkhöz keverném, ahogy most a sütőporral tettem (UPDATE: utánaolvastam - mehet a száraz részhez nyugodtan a szódabikarbóna, haramadannyi, mint amennyit a sütőporból használtam: a méz savas összetevő, úgyhogy működni fog a tésztában).
