tanmese
nem elég, hogy a kedves néni az óbudai piacon árult tárkonyt, de még LILA zöldbabja is volt, amitől hirtelen extatikus állapotba kerültem, megjelent előttem a saláta, félig lilában, amit elmeséltem a néninek is, hadd örüljön velem, felvásároltam a készletét, hazatéptem, csináltam a babról 2 giga értékelhetetlen képet, aztán megpároltam - - - és bazz, ugyanolyan zöld lett, mint a gyárilag is zöld babjaim.
zöldsaláta kapros-tárkonyos öntettel
hozzávalók
- 30 dkg ceruzabab
- 30 dkg parázskrumpli
- 10 dkg uborka
- 1/2 gumó édeskömény, vékonyra csíkozva
- 6 főtt fürjtojás (vagy 2 tyúk)
- az öntethez
- petrezselyem - tárkony - kapor 3:2:1 arányban
- 3 ek majonéz
- 5-6 ek joghurt
- 2 ek kapribogyó
- 2 szardella (opcionális)
- 2 gerezd fokhagyma
- a savanyított hagymához
- 1/2 fej lilahagyma, apróra kockázva
- só
- 3 ek borecet (én vm chardonnay-s faszaságot használtam)
know-how
- az apróra kockázott hagymát besóztam és a 3 ek borecettel, összekevertem és állni hagytam - egy idő után a hagyma eresztett annyi levet, hogy pont ellepte önmagát és fél óra alatt kellemessé savanyodott. (a savanyított hagymát kellett volna először megcsinálni, én mondjuk utoljára raktam össze, de a fényképezéssel annyit tökölődtem, hogy jó lett, mire az evésig jutottunk.)
- a krumplikat héjában megfőztem.
- a tojásokat is.
- ugyanebben az idősávban az átmosott, tisztított babot megpároltam (Balázsnak: a bab tisztítása annyi, hogy a végeket le kell vagdosni róla. én csak azt az oldalt szoktam, amivel csatlakozik a szárhoz.)
- amíg ezek a folyamatok zajlottak, az édesköményt megfeleztem, kivágtam ék alakban a torzsáját és vékonyan felszeltem.
- az uborkát felkarikáztam (aztán túl nagynak láttam, és a karikákat félbevágtam) - ezzel a salátarész megvolt.
- az öntethez a hozzávalókat késes aprítóban összekevertem.
- a babot, uborkát, édesköményt lazán összeforgattam az öntet egy részével (tetszőleges mennyiséggel, akár az egész is rámehetett volna, de én szeretek elrakni 3 ek.nyi maradékot, amit majd 2 hét múlva megtalálok a hűtő hátuljában, berohadva), kiporcióztam két tányérra és rárakosgattam a főtt krumplit (amit ekkorra már megpucoltam, Balázs) és a főtt tojást (szintén megpucoltam, Balázs), megszórtam a savanyított hagymával és lehetett is enni.
- a saláta maga elképesztően k jó, de egy közepes méretű armageddonhoz hasonlítanám azt az állapotot, ami a készítés alatt a konyhában keletkezett.
úgy fél órámba telt, mire találtam tárkonyt a piacon, aztán még 2 bolt is volt, mert az édeskömény se triviális a 13. kerületben, végül lett minden, és úgy gondoltam, hogy akkor a nagyjával meg is vagyok, aztán hirtelen lett ez az armageddon - de vannak dolgok, amiket el kell engedni, feleim.
mondjuk előtte megpróbáltam drámai hangon ecsetelni a házastársamnak azt a heroikus küzdelmet, amit gyakorlatilag egész napon átívelően folytattam azért a tál ételért, amit éppen két pofára töm - hátha megérti a mosogatásra való finom utalást.
nem értette.
maradt az elengedés.
itt van még egy, hasonlóan csodálatos krumplisaláta.